– Már az első előadásnál éreztem, hogy mennyire kinyílt a város felém: magánemberektől, történészektől, történelemtanároktól kaptam a helyi információkat, ami óriási segítség – mondja Bauer Barbara az est előtt. Hozzátéve, legutóbb a Wenckheim Krisztina regény írásakor kapott hasonló figyelmet. Ha úgy vesszük, ez egyfajta kutatómunka az év végén megjelenő regényéhez, amely a 300 esztendős Békéscsabáról szól.
– Egy-egy szereplésem kapcsán általában nem szoktam izgulni, de most azt érzem, hogy egy picit darázsfészekbe nyúlok – fűzi hozzá. – Annak idején ugyanezt megtapasztalhattam az Etyeki mesék írásánál; ott a sváb kitelepítés és a székely betelepítés volt érzékeny pont. Könyvemmel még az előkészületeknél tartok, áprilisban kezdem el az írást. Az idővonalam már így is több, mint öt méter hosszú. (Barbara dolgozószobája tele van különböző cetlikkel).
Majd a „Tót vagy szlovák?”, kérdésemre azt feleli, „Szerintem tót, hiszen 1718-ban még nem volt Szlovákia”.
– Nekünk szabad tótozni? – de ezt már Kutyej Páltól kérdem, aki azt válaszolta: – Nekünk, igen. Utána a „Tót vagy szlovák?” nagyívűmet Kiszely Andrásnak szegezem, aki egy négy évvel korábbi behir.hu-s cikkre hagyatkozott/hivatkozott. Azt mondja, olvassam el.
A program elején Valastyán Pál egy nagypapája korabeli kérdőívet olvas fel. Kiderül, a múlt század elején Valastyán nagypapa nem beszélte a magyart, hanem csak a tótot. (Such nagypapám is az általánosban kezdett el magyarul tanulni; és ezért van az, hogy a békéscsabaiak olyan szépen beszélnek magyarul. „Úgy beszéltek, mint a tévében” - mondta egy 1989-es táborozáskor egy szabolcsi srác, aki a lepkét lápkének hívta.)
Azt követően Kutyej Pál a csabaiak sokszínűségéről beszél. Megemlíti Tessedik Sámuel lelkészt, aki elmondása szerint a sok fejet egy kalap alá terelte, és egy egységes struktúrát alakított ki. – Mi határozza meg az identitást? – kérdezi, majd elmeséli, hogy évtizedekkel ezelőtt egy csabai idős bácsitól azt kérdezték a messziről gyütt vendégek, hogy „Ön szlovák vagy magyar?”, mire azt felelte: „Csabai vagyok”. – És ebben minden benne van – húzza alá –: identitás: nyelv, vallás, szokások.
Galéria
Hozzáfűzi, Mekis Ádám anyakönyvek alapján összegezte, hogy a Felvidékről ideérkező embereknek mennyire is fontos volt a vallás. – A hónuk alatt hozták a Tranoszciuszt, az imádságos énekeskönyvet, amelynek az élet bármely pillanatára volt egy gyógyír dala. A földműveseket három dolog kovácsolta össze: a vallás, a föld és a család.
– Igazából három évszázada keressük a választ Csaba történetének legnehezebb és legösszetettebb kérdésérei, hogy tót vagy szlovák/szlovák vagy tót? Megmondom őszintén, én sem találtam még rá a pontos választ.
-400x225.jpg)
