(Az írás némi elfogultságot tartalmaz, ugyanis a szerző is a 9-es iskolába járt.)
behir.hu: Megszülettetek, kisbabák voltatok, majd jött a bölcsi, az ovi, és egyszer csak átléptétek a 9-es suli küszöbét.
Gita: Én 1970-ben, a lányok mivel évvesztesek, 1971-ben kezdték meg az általánost. Aztán mindenhova jöttek utánam a csajok: a Micsurin oviba, a 9-esbe, a Rózsába és a Debreceni Tanítóképzőbe is együtt jártunk. (Ma már ezeket az intézményeket mind máshogyan hívják.)
behir.hu: Te voltál a példakép.
Gabi: Az egészen biztos!
Gita: Ó, hogyne! Ja, Erzsikével bölcsődébe is ugyanoda jártunk! – van egy közös csoportképünk.
behir.hu: Gimis korotokban nem voltatok ifivezetők a 9-esben? Mert valami dereng...
Gabi: De. Akkoriban a középiskolások visszajártak régi tanáraiknak segíteni, mi Petrovszki Pálné Ica nénihez látogattunk vissza rendszeresen.
behir.hu: Péné egy csoda.
Gita: Ica néni mindenre emlékszik.
Erzsike: Követi a tanulóit, minden osztálytalálkozón ott van.
Gita: Amikor 2008-ban, az iskola 50. évfordulójára kiadtunk egy könyvet, akkor Ica nénire nagyon sok mindenben lehetett támaszkodni.
Gabi: Minket még Lászlóné Jolika néni is tanított, aki már elmúlt 90 éves.
Gita: Ahhoz képest, hogy nem voltunk osztálytársak, sokat voltunk együtt. Akkoriban a gyerekek körzeti iskolába jártak, és nem mentek a város másik végébe tanulni. Mi még az utcáról ismertük egymást. Együtt bandáztunk a Degré utca porában.
behir.hu: Miért letettek pedagógusok?
Gabi: Én állatorvos szerettem volna lenni, szerencsére meggondoltam magam, annak ellenére, hogy a mai napig szeretem az állatokat.
Gita: Egyértelmű volt, hogy tanítani szeretnék. A tanítóképzőbe jelentkeztem, de a másik érdeklődési köröm a könyvtár volt. Hetedikes koromtól lejártam Benedicty Edit nénihez az iskolai könyvtárba segíteni. A gimiben is könyvtár faktra jártam. Amikor GYES-ről visszajöttem, néhány évig iskolai könyvtáros voltam. Utána Ugrai Kati néni mellé kerültem mint matekos, 1-2- osztályba. Tőle tanultam meg igazán a szakma fortélyait.
Erzsike: Én a külker fősulira szerettem volna menni. Ám volt egy főiskolás mentorom, aki azt mondta, hogy a felvételi igen belterjes: egyrészt Budapest-központú, illetve legfőképp a külkeresek csemetéi kerülnek be. Így ez az irány alábbhagyott nálam. Szimultán pedig kitöltöttem egy pályaorientációs kérdőívet, amelyből kiderült, hogy van érzékem a gyerekekhez. Közben megtudtam, hogy Gabi is a tanítóképzőre készül.
Galbicsek Gita, Péli Erzsike, Gátszegi Gabi és Tirjákné Prisztavok Ágnes igazgató – Fotó: Czupper Melinda / Jankay általános iskola
behir.hu: Nyilván a debreceni évek alatt sem szakadtatok el a kilencestől: mert úgy jön ki a matek, azaz az 55 év az iskolában.
Erzsike: Igen, szakmai gyakorlatainkat, zárótanításainkat is ebben az iskolában végeztük.
Gita: Emlékszem, főiskolás koromban „kistanító” néniként nagyon izgulva épp órát tartottam az elsősöknek, amikor föltárult az ajtó, bejött Bandi bácsi, a fűtő a kannájával, hogy feltöltse az olajkályhát. Majd azt mondta, „A tanár néninek nagyon igaza van, tessék jól megjegyezni, amit mond!”. Egyből elfelejtettem, hogy hol tartok az óravázlatban.
Gabi: A diploma megszerzését követően Széplakyné Marika néni, az iskola akkori igazgatója számított ránk, és visszahívott bennünket az intézménybe. Így kerültünk vissza egykori iskolánkba. A volt tanáraink a kollégáink lettek. Mindannyiójuktól sok segítséget kaptunk a pályakezdéshez.
behir.hu: Ebben az osztályteremben öröm körbenézni, csupa-csupa tarkabarkaság, vidámság... Már évek óta itt vagytok a Kis Jankayban, ahol egykor diákotthon is működött.
Gita: Miután ebben az épületben megszűnt a kollégiumi funkció, az emeleti termeket szülők és pedagógusok összefogásával építettük át. Három hálószoba közül két falat kivertünk, és abból lettek a tantermek. Önként vállaltuk, hogy segítünk, egész augusztusban pakoltunk, falat csiszoltunk és festettünk, parkettát bontottunk. Így lett ez a telephely az alsó tagozatosok otthona.
Erzsike: A főépület mellett lévő épület, ami egykor csapatotthon, majd könyvtár volt szintén nagy átalakításon esett át. Ma három tanterem működik ott.
behir.hu: Nem zavar benneteket, hogy ma már az iskolát Jankaynak hívják?
Erzsike: Még ma is nagyon sokan 9-esnek emlegetik a városban.
behir.hu: A 9-es orosz nyelvtagozatos iskola volt. Az oroszt már harmadiktól tanultuk, míg a többi iskolában csak az ötödiktől. A Jankayban tulajdonképpen csak mezcsere zajlott, az oroszt az angol váltotta.
Erzsike: Ebben a tanévben ünnepeljük az angol két tanítási nyelvű program elindításának 20 éves jubileumát.
behir.hu: Jelenleg mi újság veletek?
Gabi: Gita már nyugdíjas, mi pedig az idén leszünk. Mindhárman tanítunk tovább, hiszen a gyerekektől nagyon nehéz elválni és az iskola vezetése is számít ránk. Ami még érdekes, hogy 20 éve Gita és Erzsike azokat az első és második osztályosokat tanítják, akiket Gerlecz Pál kollégámmal mi veszünk át a harmadik évfolyamtól.
Erzsike: Különleges dolog az is, hogy olyan szülők gyermekeit is tanítjuk, akik maguk is a tanítványaink voltak.
behir.hu: Olyan, mintha lenne köztetek valami kozmikus kapcsolat.
Erzsike: Lehet, hogy van valami.
Gabi: Ráadásul Erzsike és én egy nap különbséggel születtünk.
behir.hu: Ha csak egy-két mondatban foglalnátok össze, mit mondanátok erről a több mint ötven évről?
Gabi: Szeretettel emlékezem meg édesanyámról, aki szintén tanított ebben az iskolában. Hálás szívvel gondolok azokra a pedagógusokra, akik már nincsenek közöttünk.
Gita: Nagyszerű évek, szép emlékek, jó kollégák, sikerek. Voltak nehezebb időszakok, problémás helyzetek, de azokat feledteti a gyerekek mosolya, szeretete, az öleléseik.
Erzsike: Hihetetlenül gyorsan elrepült ez a „néhány” év. Mindig örömmel tölt el, ha egy tanítványból egyszer csak kolléga lesz, talán valamit jól csináltunk. S ez fordítva is igaz, a minket tanító pedagógusok érdeme, hogy erre a pályára léptünk, s az iskola közösségé, hogy itt maradtunk.
