Akik előrementek, már békességben vannak – jegyzet
Aztán vigyázz magadra böjti boszorka! – mondta, amikor visszaindultam a kollégiumba. Én meg kifordultam a kapun egy „jaj, ne már”-ral, morcosan. Persze, hogy vigyázok magamra, miért tekint rám még mindig úgy, mint egy gyerekre, amikor lassan már húsz leszek? Megfordultam, ő meg csak állt a kapuban, intettünk egymásnak és összemosolyogtunk. Akkor még nem tudtam, hogy ez volt az utolsó beszélgetésünk édesapámmal. Alig három héttel később temettük… Ennek már több mint negyven éve.
Tovább olvasom