Az est számtalan kérdést járt körbe. Többe között azt, hogy ki a csabai? Miben rejlik Csaba vonzereje? Befogadóak-e a csabaiak? Vajon mit őriztek meg a csabaiak a 300 éve érkezett őseik gondolkodásából? Fellelhető ebből bármi is? És a többi.
A program elején Bauer Barbara egy találós kérdést tesz fel. (Hirtelen azt hittem, az lesz: Ha feldobjuk szlovák, ha leesik, tót. Mi az? De nem.) Íme, ha tárgy lenne, őriznénk. Ha beteg lenne, ápolnánk. Mi az? „A hagyomány – válaszolja meg. – Miközben a hagyomány se nem tárgy, se nem beteg. Mégis azt mondjuk, ápolni és őrizni kell.”
Fiatal garabonciások: Bauer Barbara, Valastyán Pál, Kiszely András és Mácsai Sándor – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Barbara másfél éve lakik Csabán, noha a férjét vagy húsz éve ismeri, így Valastyán doktor által akarva-akaratlanul csabaivá vált. Szerinte azonban úgy is lehet valaki csabai, hogy akár „vidékiként”, a valahová tartozás által egy tánccsoport vagy sportegyesület tagja lesz. Egy biztos, aki magáról azt mondja, hogy csabai, biztosan tartozik valahová: a csabaiak közösségéhez.
Mácsai Sándor hozzáfűzi, műszaki egyetemista korában érezte először, hogy milyen is igazán csabainak lenni. Történetesen 1974 századmagával, és egyedüli csabaiként pár napra Moszkvába utazott, hogy egy intenzív nyelvtanfolyam keretében erősítse az oroszát. Épp azon a szombaton játszott a Békéscsabai Előre Spartacus SC foci csapata az NB I-be való feljutásért. Akkoriban semmi informatikai eszköz nem állt a rendelkezésére, hogy akár élőben követhesse a derbi kimenetelét.
Közben rajta kívül mindenki azon izgult, hogy keményjelet vagy lágyságjelet kell írni egy adott orosz szóba, csak egyedül ő mással elfoglalva: drukkolt a csabaiaknak. Majd az egyik vagány csoporttársa elszaladt a nagykövetségre, és felvette az MTI-vel a kapcsolatot. És nagy boldogan rohant vissza, hogy Sándornak elmondhassa, 2-0-re nyert a Csaba a Kossuth KFSE (Szentendre) ellen. A kollégiumban kitört az öröm, pukkantak is a Szovjetszkoje Igrisztoje száraz fehér pezsgők. Azon az estén mindenki csabai volt, de legfőképp ő.
– Persze a csabaiság sok mindenhez köthető – fűzi hozzá. – Például ez alkalomból elhoztam Kőváry E. Péter Nem jön többé a drótostót vagy Sarusi Mihály A kaporszakállú nádvágó című könyvét. Noha sok fiatal elvándorol, de aki marad, miért marad? – teszi fel a kérdést. Majd idézi Ando György néprajzos örökbecsűjét, miszerint „Csabai mindenki, aki Csabáért tesz valamit”.
– Mindig nagy bajban vagyok, amikor a hagyományról kell beszélnem – mondja Kiszely András. – Hiszen nekem az egész életem ekörül forog: a csabai szlovák hagyományok megőrzése, fejlesztése, az identitás erősítése, azonfelül vallom, hogy a hagyomány a tegnapi önmagához képest mára egy új köntösbe legyen felöltöztetve. Mármint a hagyományunk folyamatosan változik, de nem lecsupaszítva öltöztetjük fel, hanem aktualizálni kell. A csabai kolbászt cirka 180 éve készítjük, de már nem úgy, mint a 18. század elleink, hanem lényegesen más a technológiával, és mégis ugyanazt az ízvilágot keressük.
Valastyán Pál szerint a hagyomány stabilitást ad. Vallja, többek között valamikor ilyen volt a lánykérés, amit ma már sajnos kidobtunk. Míg a mai fiúk vakargatják a fejüket, hogy vajon ma mi fán terem ez a kvázi intézmény. Ezek azok az elemek, amelyeket valóban meg kell őrizni.
– A legnagyobb adomány, amit kaptam: Csabán csabainak születtem – teszi hozzá Kiszely András. – Ez egyben egy hatalmas áldás. De kaptam hozzá egy jókora terhet is: folyamatosan azon kell lennem, hogy hogyan tudunk a tegnap Csabájából minél többet átmeneti a mai városba. Ez nehéz, mivel Csaba egy folyamatosan élő, változó lélegző organizmus.
Példaként megemlíti, a Csabai Garabonciás Napok egy igaz csabaikum, ami máshol ebben a formában nem létezik. Noha nincs évszázados hagyománya, de nincs olyan helyi lakos, aki ne vágná rá azonnal, „A fesztivált még a szlovák ősök hozták magukkal!”. Ez olyan, mint a csabai kolbász, amiről sokan azt hiszik, hogy 300 éve az is a Felvidékről jött. A hagyományaink velünk együtt változnak, ezzel szemben az a közösség, ami folyamatosan képes ezt a változtatást generálni, annak van jövője, és úgy gondolom, hogy Csaba ebből a szempontból nagyon jól áll.
***
Keresse a dobozt a könyvtárban!
Bauer Barbara elmondja, azt tervezik, hogy a könyvtárban elhelyeznek egy dobozt, hogy a csabaiak egy-két mondatban fogalmazzák meg, számukra mit jelent csabainak lenni. Biztos izgalmas lesz a végeredmény.