„Iskolás, elolvasod?” – kértem még 1977 őszén egy nagyobb fiút a Vilim (ma Penza) oviból hazajövet, majd egy kicsi hurkapálcás, barna papírzászlót adtam a kezébe, amelyen az állt: „Október 18-án megnyit az Uni Csabi”. Tiszántúl addigi legnagyobb, kétemeletes áruháza évtizedekig nagyon remek szlogennel csalogatta a vevőket: „Három szinten nyolc osztály”, illetve a még jobbal: „Három szinten, szinte minden”. (Az utóbbit még talán Geszti Péter is megirigyelte volna, ha már akkoriban költ.)
És szinte minden osztályon a kornak megfelelő, minőségi árut lehetett kapni. Mi több, a műszaki osztályon már a nyolcvanas évek elején csúcsminőségű japán deckeket, a hanglemezen NSZK-s bakeliteket (vinyl), a hangszeren nyugati cuccokat – szüleink fizetésének olykor az ötszöröséért lehetett venni egy japán Fender Squiert, már ha volt a pult alatt – és a konfekción… 1987-ben 1600 forintért vettünk egy kőmosott Rifle kabátot. És amikor azon a hétvégén abban felmentem Pestre a rokonaimhoz, az ismerősei nem hitték el, hogy vidéki vagyok.
A háromszintes épület – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Telt-múlt az idő. A rendszerváltozást követően sok minden megváltozott. A dolog pikantériája, hogy az Univerzál tulajdonosai már egy jó évtizede egyetlen négyzetméteren sem üzemeltetnek, az összes üzletet kiadták. Idővel az első emelet nagy részén, ahol a férfi konfekció volt, megnyílt a kínai. (Ahol a nyolcvanas években, a komcsizmusban még nyugati holmikat lehetett vásárolni, most a szabad érában már kínait.)
Közben öt éve az Uni Csabi második emeletén, vagy ha úgy tetszik, a harmadik szinten megszűnt az értékesítés. Így már csak két szint maradt. Az első emeleten a mozgólépcsővel szembeni rövidáru, a mellette lévő lakás-textil, a kínai, amely szinte a komplett szintet uralta és a cipész.
Az év elején a rövidáru is beszüntette működését, majd az utóbbi hetekben futótűzként terjedt a hír, hogy a kínai is költözik. Nyilván a leárazások a kereslet-kínálat törvényszerűségének azt a részét igazolják, hogy az árcsökkentés növeli a keresletet. Ergo napokig egy csomóan (fel)vásároltak. Ennek hatására a volt rövid áru melletti lakás-textil is befejezte a működését.
Fotó: Such Tamás / behir.hu
– 33 éve vagyok az áruházban, itt öregedtem meg – meséli Dézsi Lajos. A cipészmester viszont a földszinti, parkolóházi folyosón lévő üzletbe bútorozik le. Beteg cipők mindig lesznek. Ezzel szemben a földszinten a bizsu és a fehérnemű árus tartja magát. Ma az áruház szlogenje valahogy így szólna: egy szinten két shop. (Természetesen a bejárat kapujában Zsuzsika továbbra is várja Fortuna szerelmeteseit.)
Viczián László, az Univerzál Zrt. igazgatóságának elnöke megkeresésünkre elmondja, nyilván ők sem örülnek, hogy az első emeletet le kell, hogy zárják, hiszen az áruház a gyermekük.
– Teljes erővel azon dolgozunk, hogy jövőre új bérlőnk legyen – húzza alá.
