„Dinnyés Jóska először a hetvenes évek elején, az Ifiházban működő Tízek Klubja vendégeként járt először Békéscsabán – meséli. – A fellépés után jónéhányan elindultunk vele sétálni a városba. Majd ahogy a Szabadság téri Lenin szoborhoz értünk, ő fölmászott a talapzatára és a nyakába akasztott egy tarisznyát azzal, hogy most már mehetne haza.”
Szintén a hetvenes esztendők első felében Mácsai Sándor a fővárosi Vásárhelyi kollégiumi rádió vezetője volt. 1973-ban, azaz 48 éve, március 15-én egy rendhagyó, forradalmi műsort készített Dinnyéssel, ami akkoriban ugyancsak merész lépés volt. Másnap a rádióst hívatta is a kollégiumi párttitkár, de szerencsére egy ejnye-bejnyével megúszta. Egy biztos, a muzsikus és az építőmérnök hallgató barátsága ott köttetett meg.
„Mivel nem volt se kocsija, se jogsija, így stoppal és vonattal járt – folytatja. – Nem úgy terjesztette a magyar kultúrát, hogy lapokba írt, vagy rádió- és tévéműsorokat készített, hanem a gitárjával a hátán elmenet a legkisebb településekre is. Egyszer, amikor a sopronkőhidai börtönben lépett fel, felállt a tömegben egy elítélt felállt és azt üvöltötte: <<Téged a Melósból ismerlek, Jóska!>>”
Miután a szocializmusban bejárta kishazánkat, szinte minden helységben megfigyelték. A rendszerváltozást követően megkapta a besúgók listáját és úgy döntött, hogy a „Jó napot kívánok, Dinnyés József vagyok!” felütéssel bekopogtat hozzájuk. A jó 100-as névsorból csak hárman hívták be a lakásukba. A többség nyilván azt hitte, hogy géppisztollyal érkezett. Pedig csak azt szerette volna, ha elnézést kérnek tőle.
„Természetesen az utóbbi fél évszázadban számtalanszor járt Békéscsabán is – teszi hozzá Mácsai. – De 2013. után, a kultúrkör megalakulását követően évente akár két-háromszor is eljött hozzánk.”
Egyebek mellett a békéscsabai Bagdi László, Farkas Wellmann Éva, Harangozó Imre, Péter Erika verseit zenésítette meg. Továbbá Bagdi László a város újratelepítésének a 300. évfordulójára megírt Csaba legendája című elbeszélő költeményéhez gyönyörű, korhű muzsikát komponált lantra. A Csaba legendáját később a Jókai színház művészeivel többször is bemutatták.
„Utoljára tavaly szeptember 1-jén, Egyed napkor zenélt nálunk. Egy keretes koncertet adott elő, a Karrier daltól a Himnusz töredékig bezárólag. Mintha érzett volna valamit…" – fogalmaz Mácsai.
***
2010 májusában, a Második Csabai Tavaszi Szesztiválon nekem is (S. T.) sikerült beszélgetnem Dinnyés Józseffel, vagy ha úgy tetszik Bob Dinnyéssel.
Elmesélte, volt egy nagyon régi szegedi barátja, egyben gimnáziumi osztálytársa, akit úgy hívtak, hogy Boncz Géza. Tulajdonképpen ő volt a keresztapja. Amikor egy 1967-es, tévés előadáson ezt Antal Imre műsorvezető megtudta, úgy konferálta fel a színpadra, hogy „Hölgyeim és Uraim! Bob Dinnyés következik!”. (Dinnyés jó pár Bob Dylan számot énekelt magyarul.)
Visszatérve a gimihez. Az egyik orosz órán épp Dinnyés felelt és egy szót rosszul tudott. Ekkor a tanárnő megkérte Bonczot, hogy javítsa ki a tanulótársát, mire ő azt válaszolta: „Nem tudom kijavítani tanárnő, mert együtt tanultunk”.
Dinnyés József 1948-ban született, és 2021. március 15-én hunyt el.
Bartus Gyula, Mácsai Sándor, Dinnyés József, Bagdi László, Nagy Erika, Tomanek Gábor – Fotó: behit.hu/Such Tamás
