„Minden nagyobb békéscsabai vállalatnak volt egy kulturális intézménye – mondja Mácsai Sándor. – Mint például a Barneválnak, a Kötöttárgyárnak, a Téglagyárnak, BÁÉV-nak. Egy-egy ilyen kultúrban zajlott az igazi népművelés: lejöttek az előadók, zenekarok, táncegyüttesek.
A hatvanas-hetvenes években több klub is lézett a városban: a Tizek Klubja, a Pedagógus Klub, a Fiatal Utazók Klubja (FUK) – ezek mind az ifiházban működtek; de híres volt a Gyopár Klub; illetve a Békéscsabai Építők, Munkácsy Mihály Művelődési Házában, azaz a Melósban volt egy manzárdszoba, amelyben 1968-ban alakult meg a Manzárd Club.
A Manzárd Clubban maximum 40 fő fért el, tehát némileg „belterjes” volt a taglétszám. Nem mellesleg, a Melósban működött az Eta bár; nomen est omen: Etának hívták a presszó főnökasszonyát, aki mindenkiről tudta, hogy ki, mit iszik: ki habbal, s ki hab nélkül a sört.
„Egyszer – folytatja –, amikor Boncz Géza vagy egy órával hamarabb érkezett a Manzárdba szervezett fellépésére, előtte beültünk az Etába. Jó negyven perc alatt legalább 300 poént dobáltunk oda-vissza; közben jöttek a munkások, letették a lapátot, beültek egy sörre, meg még egyre, és még egyre… És az Eta bár pillanatok alatt egy kultúrközponttá alakult. Olyan jó volt a hangulat, hogy nem akaródzott fölmenni a klubba.”
A Manzárdban amúgy számtalan híres vendég megfordult, többek között Mészöly Kálmán, Végh Antal, vagy a fentebb említett Boncz Géza.
A Melósban pedig mindig jó néhány zenekar próbált. Amikor 1986 őszén bekopogtam Laczó nénihez, a ház gondnokához, hogy a Salétrom zenekarral ott szeretnénk próbálni, ő csak legyintett egyet, és azt mondta: „Ale, van itt már annyi zenekar!”. Majd azt javasolta, hogy azért keressem meg a fiatal igazgató urat.
Az igazgató úrhoz egy falépcsőn kellett felmenni az irodájába, naná, hogy a Manzárd szobába, ahol nem más fogadott, mint Herczeg Tamás (jelenlegi országgyűlési képviselő). Fogalmam sincs, hogy miért, de megkaptuk a szombat délelőttöket. A próbákhoz járt két Marshall erősítő is, amelyekben már Videoton hangszórók voltak.
***
A rendszerváltást a Melós már nem nagyon nem élte meg. Ugyanis nagyon sok pénzt kellett volna költeni a felújítására, mert amikor például esett, a parketta a víztől felhullámosodott.
