– Szerelmes versekkel kezdted?
– Valószínűleg; szerintem mindenki így kezdi, ha írásra vetemedik.
– Milyen érdekes, a szerelem az első téma, amit megéneklünk, míg a harag, a bánat, a boldogság inkább másodlagos – bár létezik szerelmi bánat, boldog szerelem is… Ez korosztályfüggő lenne?
– Valószínűleg fiatalon erősebb a libidó, együtt érik a mentalitással. A vers egyébként nem más, mint a világ visszatükröződése a saját gondolataidba és érzéseibe – az adott korban. De arra azonban büszke vagyok, hogy eddig egyik korai versemet sem tagadtam meg.
– Még a zsengéket sem?
– Azokat sem. Most, hogy elővettem őket, úgy érzem, elég izmosak voltak az elsők is.
– Gyermekkorod óta megállás nélkül verselsz?
– Csak az egyetemi évek alatt szüneteltem, mert komolyabban vettem, amit tanultam.
– Elvesztél a Btk.-Ptk. útvesztőjében?
– Nem, engem inkább az elméleti jogtudomány kötött el.
– Miért költ egy ügyvéd?
– Miért ír egy ember? Egy jó nyolcvan éve ezt a kérdést nem is kellett volna feltenni, hiszen a polgári értelmiség körében rengeteg alkotó élt.
– A mai értelmiség nem annyira aktív?
– Akkor több idejük volt. Nagyapám 8 órakor elindította az üzletet, egy óra múlva átment a Fiumébe, és leült a többi iparos, kereskedő, entellektüel asztalához. Megbeszélték a világ folyását, férjhez adták a lányukat, megkötötték a szerződéseket, és délben hazamentek ebédelni. Majd ebédet követően egy kicsit elszunnyadtak, utána visszamentek az üzletbe, és még ötkor beültek egy kávéra az étterembe. A világ nem volt zajos, nem volt ilyen terhes a konfliktusoktól.
– Pedig akkoriban azért volt egy-két háború.
– Az emberek 40 évig nem háborúztak. Más volt az egymáshoz való viszony, volt idejük. Neked mire van időd?
– Például rád.
– Most momentán. Az emberi kapcsolatokra nincs idő.
– Akkor te időmilliomos vagy.
– Szerencsés vagyok, mert nekem napi 5 óra alvás elég, ezért van időm a munka mellett az írásra.
– Ha az embernek van szenvedélye, akkor miért ne áldozna rá időt?
– Az írás nem szenvedély, hanem létforma. Persze nem mindig van arra időm, hogy minden egyes gondolatot rögtön végleges formába öntsek, ezért skiccket készítek. Több száz ilyen cetli van a fiókomban.
– Amelyeket jó 10 éve elővetted, hogy csokorba fonva megjelenjenek. Miért vártál ilyen sokáig, ha az egyetem után folyton írtál?
– Eleinte inkább magamnak írtam. Sokáig nem tartottam fontosnak, hogy megjelenjenek.
– Miért?
– Mert egész más stílusban írok, mint a korszellem.
– Milyen műfajban?
– Úgy nevezem őket, hogy rímes és időmértékes gondolati lírák.
– Hány köteted jelent meg eddig?
– Két önálló, illetve négy antológiában szerepelnek a munkáim. Három éve, pedig Békéscsaba újratelepítésének a 300. évfordulójára, erkölcsi kötelességemnek tartottam, hogy megírjam Csaba legendáját, amely archaikus stílusban készült. A történelemi cselekményeken kívül, a teremtés is párhuzamosan jelen van – hiszen Békéscsaba újratelepítése is kvázi teremtés volt.
***
„Fut az út alattam,
én csak állok,
alkalmi tolvaj az akarat,
nem arra megyek,
amerre járok.”
(Bagdi László: Fut az út alattam)