De miért ír egy ügyvéd verseket?

– Szerelmes versekkel kezdted?

– Valószínűleg; szerintem mindenki így kezdi, ha írásra vetemedik.

– Milyen érdekes, a szerelem az első téma, amit megéneklünk, míg a harag, a bánat, a boldogság inkább másodlagos – bár létezik szerelmi bánat, boldog szerelem is… Ez korosztályfüggő lenne?

– Valószínűleg fiatalon erősebb a libidó, együtt érik a mentalitással. A vers egyébként nem más, mint a világ visszatükröződése a saját gondolataidba és érzéseibe – az adott korban. De arra azonban büszke vagyok, hogy eddig egyik korai versemet sem tagadtam meg.

– Még a zsengéket sem?

– Azokat sem. Most, hogy elővettem őket, úgy érzem, elég izmosak voltak az elsők is.

– Gyermekkorod óta megállás nélkül verselsz?

– Csak az egyetemi évek alatt szüneteltem, mert komolyabban vettem, amit tanultam.

– Elvesztél a Btk.-Ptk. útvesztőjében?

– Nem, engem inkább az elméleti jogtudomány kötött el.

– Miért költ egy ügyvéd?

– Miért ír egy ember? Egy jó nyolcvan éve ezt a kérdést nem is kellett volna feltenni, hiszen a polgári értelmiség körében rengeteg alkotó élt.

– A mai értelmiség nem annyira aktív?

– Akkor több idejük volt. Nagyapám 8 órakor elindította az üzletet, egy óra múlva átment a Fiumébe, és leült a többi iparos, kereskedő, entellektüel asztalához. Megbeszélték a világ folyását, férjhez adták a lányukat, megkötötték a szerződéseket, és délben hazamentek ebédelni. Majd ebédet követően egy kicsit elszunnyadtak, utána visszamentek az üzletbe, és még ötkor beültek egy kávéra az étterembe. A világ nem volt zajos, nem volt ilyen terhes a konfliktusoktól.

– Pedig akkoriban azért volt egy-két háború.

– Az emberek 40 évig nem háborúztak. Más volt az egymáshoz való viszony, volt idejük. Neked mire van időd?

– Például rád.

– Most momentán. Az emberi kapcsolatokra nincs idő.

– Akkor te időmilliomos vagy.

– Szerencsés vagyok, mert nekem napi 5 óra alvás elég, ezért van időm a munka mellett az írásra.

– Ha az embernek van szenvedélye, akkor miért ne áldozna rá időt?

– Az írás nem szenvedély, hanem létforma. Persze nem mindig van arra időm, hogy minden egyes gondolatot rögtön végleges formába öntsek, ezért skiccket készítek. Több száz ilyen cetli van a fiókomban.

– Amelyeket jó 10 éve elővetted, hogy csokorba fonva megjelenjenek. Miért vártál ilyen sokáig, ha az egyetem után folyton írtál?

– Eleinte inkább magamnak írtam. Sokáig nem tartottam fontosnak, hogy megjelenjenek.

– Miért?

– Mert egész más stílusban írok, mint a korszellem.

– Milyen műfajban?

– Úgy nevezem őket, hogy rímes és időmértékes gondolati lírák.

– Hány köteted jelent meg eddig?

– Két önálló, illetve négy antológiában szerepelnek a munkáim. Három éve, pedig Békéscsaba újratelepítésének a 300. évfordulójára, erkölcsi kötelességemnek tartottam, hogy megírjam Csaba legendáját, amely archaikus stílusban készült. A történelemi cselekményeken kívül, a teremtés is párhuzamosan jelen van – hiszen Békéscsaba újratelepítése is kvázi teremtés volt.

***

„Fut az út alattam,
én csak állok,
alkalmi tolvaj az akarat,
nem arra megyek,
amerre járok.”

(Bagdi László: Fut az út alattam)