A cím nem más, mint az ország egyik legrégibb és legnagyobb hagyományokkal rendelkező szervezetének, a Magyar Történelmi Társulatnak a jelmondata.
A Társulatot a Kiegyezés évében, 1867-ben hozták létre azzal a céllal, hogy a történeti kutatások eredményeiről rendszeresen tájékoztassák a magyar társadalmat. Csaba krónikását, Haán Lajost már az 1867-es alakuló ülésen megválasztották választmányi tagnak. Rövid időn belül több száz tagja volt, a közgyűlések mellett, rendszeresen tartottak vándorgyűléseket is.
1881-ben, az Eperjesen működő Széchenyi kör meghívásának eleget téve, Sáros vármegyében töltött egy hetet a Társulat. Már akkor is a jó lengyel-magyar viszony kialakítására törekedtek, így a Krakkói Tudományos Akadémia is képviselőt küldött a rendezvényre. Abban az időben igazi ünnepélynek számított, ha a Társulat vidékre utazott, így ez is közrejátszott abban, hogy Eperjesen feldíszített állomásépület, óriási tömeg és a főispán által vezetett küldöttség várta a gyűlés résztvevőit.
A nyitó előadást Pulszky Ferenc, a Társulat elnöke (és a Nemzeti Múzeum igazgatója) tartotta, de további előadások hangoztak el a következő napokban is, illetve számos jelentkező tagkérelmét ekkor fogadták el.
A fényképen Haán Lajos (a kép jobb oldalán, karba tett kézzel) és a gyűlés résztvevői szerepelnek. A fotót 1881. augusztus 22-én, az eperjesi nagygyűlésen készítette Divald Károly, a magyar fényképészet egyik úttörője.
Szakál Veronika történész muzeológus
Munkácsy Mihály Múzeum
