Tobak Lászlónét már gyermekkorában magával ragadta a kézilabda, amely aztán egész életén át elkísérte. Tehetsége, szorgalma és rendíthetetlen győzni akarása hamar megmutatkozott, útja pedig Mezőkovácsházáról Szarvason át vezetett Békéscsabára, ahol végül igazi otthonra talált a pályán és a közösségben egyaránt.
1973-ban csatlakozott a Békéscsabai Előre Spartacus SC csapatához, és hamarosan meghatározó játékosává, majd csapatkapitányává vált az együttesnek. Olyan korszak részese és alakítója volt, amely máig aranybetűkkel íródott a klub történetébe. Csapattársaival együtt bizonyította, hogy a siker titka nem csupán a tehetségben, hanem az összetartásban, a kitartó munkában és a közös célba vetett hitben rejlik.
Tusjak Katalin, Melis Judut és Tobakné Pasek Magdolna – Forrás: szarvasinkk.hu
Az 1982-es esztendő különleges helyet foglal el a békéscsabai kézilabdázás történetében. A női csapat ezüstérmet szerzett a magyar bajnokságban, elérve az egyesület mindmáig egyik legnagyobb sikerét. Magdika ennek a legendás együttesnek oszlopos tagja volt, kapitányként pedig nemcsak játékával, hanem példamutatásával, tartásával és közösségformáló erejével is segítette társait.
A sikerek mögött rengeteg munka, lemondás, fáradtság és küzdelem állt. A csapat tagjai nem egyszerűen együtt játszottak: összetartoztak. A lila-fehér színekhez való hűség, a város iránti szeretet és a győzelembe vetett hit olyan erős köteléket teremtett közöttük, amelyet az évek múlása sem szakított el. A kézilabdás egykori gondolatai ma is pontosan megfogalmazzák ennek a közösségnek a lényegét: azért voltak olyan jók, mert mindenki győzni akart.
Játékos pályafutásának lezárása azonban nem jelentette a búcsút szeretett sportágától. A kézilabda továbbra is élete része maradt: edzőként adta tovább tudását, tapasztalatait és a sport iránti szenvedélyét a fiatalabb generációknak. Tanítványai számára nemcsak a kézilabda fortélyait igyekezett átadni, hanem a küzdeni tudás, a fegyelem, az egymás iránti tisztelet és a csapatért vállalt felelősség fontosságát is.
Edzőként is szívügyének tekintette a békéscsabai utánpótlás-nevelést. Büszke lehetett arra, hogy számos tehetséges fiatal fejlődését segítette, és hogy a helyi iskolák csapatai között is olyan közösségek formálódtak, amelyek eredményeikkel öregbítették a város hírnevét. Munkájának értékét nem csupán a győzelmek és a helyezések mutatják, hanem mindaz, amit tanítványai magukkal vittek tőle az életbe.
Negyvennégy évvel ezelőtt lett ezüstérmes a magyar bajnokságban a Békéscsabai Előre Spartacus SC női kézilabdacsapata –
Forrás: Tobakné Pasek Magdolna
Aktív pályafutása után is szívesen tért vissza a lelátóra, hogy szurkoljon szeretett csapatának. Jelenléte, érdeklődése és a békéscsabai kézilabdázás iránti töretlen szeretete hűen mutatta, hogy az igazi kötődés nem ér véget az utolsó mérkőzéssel.
Magdika életének egy másik fontos fejezete a vállalkozói munka volt. A Vágy-Ágy Ágyneműszaküzlet alapítójaként és korábbi tulajdonosaként megmutatta, hogy a sportpályán megszerzett kitartás, céltudatosság és szorgalom az élet más területein is értékes útravaló. Amit elkezdett, azt szívvel-lélekkel végezte, és munkájában ugyanaz az elszántság vezette, amely egykor a pályán is jellemezte.
Mindeközben minden szerepe közül talán a legfontosabb az édesanyáé volt. Családja számára ő jelentette a szeretetet, a biztonságot, az összetartozást és az otthon melegét. Azok a pillanatok, amelyeket szeretteivel tölthetett, azok a szavak, a mosolyok és az apró, hétköznapi gesztusok, amelyekből egy közös élet felépül, most felbecsülhetetlen értékű emlékké válnak.
Hankóné Jakab Gabriella, Tobakné Pasek Magdolna és Csulikné Bozó Éva – Fotó: Such Tamás / behir.hu
A békéscsabai kézilabdázás történetéből kitörölhetetlen az a fejezet, amelynek Magdika is részese volt. Egykori csapattársai – többek között Csulikné Bozó Éva, Hankóné Jakab Gabriella, Rácz Éva, Bonyhádi Klára, Mokosné Barna Katalin, Hegedűs Rozi, Bjelik Ica, Kisuczki Ági –, tanítványai, sportbarátai és mindazok, akik valaha együtt dolgoztak vele, emlékeikben tovább őrzik majd alakját. A közös mérkőzések, a nagy győzelmek, a nehéz pillanatok és az együtt átélt élmények mind-mind tovább éltetik emlékét.
Nyugodj békében, Magdika!
-400x225.webp)
