A karácsonyt egy négyhetes előkészületi idő előzi meg, amelyet adventnak nevezünk. Korábban ebben az időszakában tilos volt a zajos mulatság, tánc és a lakodalom. A békéscsabai (és a megyei) szlovákok szokásrendjében a karácsony már 24-én megkezdődött. E napon megtartották a hagyományos böjtöt. Aznap csupán brindzát, almát, mákkal hintett főtt kukoricát ettek, zsíros és húsos ételt nem fogyasztottak. Az asszonyok korán keltek és hamar hozzáláttak az ünnepi étkek elkészítéséhez. Két napra előre sütöttek-főztek, hogy később már a tűzhely alá se kelljen begyújtani. Napnyugta után, az első csillag feljövetelét követően tartották meg az ünnepi vacsorát. Szokás szerint ekkor minden ételt az asztalra raktak, hogy bőségben éljenek. A karácsony esti vacsora az egész család szertartásos étkezése volt, melyet hagyományos étrend és vallásos rítusok szabtak meg, de az éjféli miséhez is számos népszokás kapcsolódott. Az egyik legismertebb a Luca székéhez kötődik. A hiedelem szerint, aki karácsony szentestéjén a templomban felállt a 9 féle különböző fából készített Luca székre, az megláthatta, hogy a közösségben ki a boszorkány. A karácsony legnépszerűbb dramatikus játéka pedig az egész magyar nyelvterületen ismert betlehemezés szokása volt, melyet sok helyen, főként iskolákban még napjainkban is gyakorolnak.
A karácsonyfa-állítás hagyománya 16. századi német, protestáns eredetű szokás. A történeti kutatások alapján az első karácsonyfát Magyarországon Brunswick Teréz állította 1824-ben. A falvakban azonban ekkor még karácsonyi zöld ágat vagy karácsonyi termőágat díszítettek fel almával, dióval, mézeskaláccsal, amit a tisztaszobában a gerendán vagy a karácsonyi asztal fölött helyeztek el. Manapság felerősödött a karácsonyi ünnepkör családi vonatkozása: a szeretet és az ajándékozás ünnepe lett. A termőág helyét átvette az üveg- és műanyaggömbökkel, színes-csillogó girlandokkal és szaloncukorral díszített karácsonyfa. A feldíszített fenyőfa hagyományosan, vízkeresztkor történő lebontásának időpontja azonban továbbra is él a köztudatban.
Salamon Edina néprajzkutató muzeológus
