Ahogy arról korábban már beszámoltunk, a fesztivál szombati napján több mint hatszáz gyúrócsapat versengett egymással. A kolbászkészítés azonban a rendezvény utolsó napjának programjából sem hiányozhatott.
Délelőtt tíz órakor a kolbászindulóval vette kezdetét a verseny, majd a zsűri tagjai sorra járták az asztalokat. Szemügyre vették a csapatok díszítését, felszerelését, és azt is figyelték, hogyan zajlik a munka. Prohászka Béla, a zsűri elnöke felidézte, hogy a rendezvény közel három évtizedes múltra tekint vissza, és olyan hagyományt képvisel, amelyet a jövő generációi számára is fontos megőrizni.
– Azt szoktuk mondani, hogy a sütnivaló kolbász a belépő, hiszen abból derül ki először, milyen minőségű kolbászt tud készíteni egy csapat. Ebből készülhet később a vastagkolbász is. Nagyon fontos az alapanyag kiválasztása, amelyről ezúttal a szervezők gondoskodtak, méghozzá kiváló minőségben. Legalább ennyire meghatározó azonban a receptúra és a fűszerezés, amely sok családban féltve őrzött kincs. Ezt minden csapat maga hozza. A zsűri értékeli a külcsínt, az asztalok díszítését, a csapatok öltözékét és a használt eszközöket is. A daráló összeszerelése például néhány csapatnál kritikus pont szokott lenni. Emellett figyeljük, hogy a töltés során ne kerüljön levegő a kolbászba, milyen a metszéslapja, mennyire alaposan gyúrták össze a húst, és természetesen az ízharmónia is meghatározó – részletezte a Venesz-díjas mesterszakács.
Hozzátette, a verseny nemzetközi jellegéből adódóan mindenki a saját ízlése és hagyományai szerint fűszerezheti a kolbászt. Ugyanakkor előnyt jelenthet, ha a csapatok már kipróbált, családi körben is jól bevált recepttel érkeznek.
A csapatok lelkesen vetették bele magukat a munkába: az éles kések alatt sorra fogytak a hús- és szalonnadarabok, miközben a darálók és a kolbásztöltők is munkába álltak. A versenyzők között akadtak visszatérő résztvevők is, akik már harmadik alkalommal képviseltetik magukat a mezőnben, és a győzelmet tűzték ki célul.
– Közös erővel dolgozunk, a kolbászt pedig családi hagyományok alapján, a nagyszülőktől megismert ízeket követve készítjük. A paprika és a fokhagyma természetesen nem hiányozhat belőle – mondta Szeidler István.
Az asztalok között sétálva nemcsak a kolbászkészítés fortélyaiba, hanem a csapatok kreativitásába is bepillantást nyerhettek az érdeklődők. Volt, aki különleges pálinkaadagoló berendezéssel készült, máshol malacfigurák, valamint hagyományos édes és sós finomságok díszítették az asztalokat. A látványos dekorációk mellett természetesen mindenütt jutott hely a húsdarálónak és a kolbásztöltőnek is.
– Első alkalommal veszünk részt a versenyen, és külön férfi- és női csapattal neveztünk. A feladatokat felosztottuk egymás között: van, aki a hús vágásáért felel, mások a darálással foglalkoznak, aztán következik a gyúrás és a töltés. Só, bors, paprika és őrölt kömény biztosan kerül a húsba, a többi fűszer azonban maradjon a mi titkunk – fogalmazott Hliva Ildikó.
Galéria
