Vajon hogyan terítettek meg egy úri asztalnál? Milyen ételek kerültek az asztalra a 19. században? Mivel koccintottak a különböző társadalmi rétegek? Hogyan alakultak az étkezési és italozási szokások? Milyen történetek, érdekességek rejtőznek a konyhák és ebédlők világában? – kérdésekre Mester Gábor jónéhány korabeli tárgya meg is adja a választ.
Egy vacsora a hölggyel? – Fotó: Such Tamás / behir.hu
A műgyűjtő elmondta, a tárlatot kettéválasztották. A kisterem egyik részében a módos emberek, vele szemben pedig a parasztemberek konyhai eszközei meséltek a felhasználóik szokásairól.
– A parasztemberek egyszerűen, egészségesen étkeztek, végülis mindent megtermeltek maguknak, boltba csak a sóért, petroért mentek – mondta. – Az eledelük a kolbász, a szalonna volt, az italuk a pálinka, meg a bor. Az urak viszont halételeket, vadakat, háziállatokat fogyasztottak. Amikor azonban ünnepeltek, akkor nagyon kitettek magukért.
Fotó: Such Tamás / behir.hu
A teljesség igénye enélkül láthatunk pálinkás butellákat, demizsonokat, pincetokot, lopótököt, laska szűrőket, vaj- és mézeskalács formákat, dugóhúzókat, kacsasütőt, sparheltet, fűszeres üvegcséket stb.
– Falusi gyerek vagyok, és a nagyszüleim tanyán nőttek fel, tanyasi iskolába jártak, sőt, még a szüleim is, ezért ez a világ nagyon közel áll hozzám – mesélte dr. Takács Árpád, a Békés Vámegyei Kormányhivatal főispánja megnyitójában. – És amikor száz évvel ezelőtti tárgyakat látok, eszembe jut Beliczey Miklós, Békés vármegye kiváló főispánja.
Hozzáfűzte, az 1939-től 1944-ig regnáló elődje az emlékirataiban megírta, hogy a magyar szónak nálunk más jelentése van, mint az ország többi részén. Hiszen hozzá tartozik az alföldi táj, a falusi határ, a falu hangulata és a magyar parasztember lelki világa.
– Enélkül nem lehet megérteni Békés vármegyét és Békéscsabát, ennek a szép és jó képviselője ez a kiállítás – fogalmazott.
Galéria
-400x225.webp)
