A Csabagyöngye Kulturális Központban, teltház előtt megtartott exkluzív előadáson Vujity Tvrtko elmondta: kétszer járt személyesen is Csernobilban, egyszer 2000-ben, másodszor pedig 20 évvel később.
– 1986 áprilisának végén felrobbant a "Csernobili Atomerőmű", amit korábban nem is így hívtak, ezért is használtam írásom elején az idézőjeleket. A létesítmény hivatalosan neve “Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőmű” volt, egészen 1986. április 26-ig, a robbanás pillanatáig. Igen ám, de Lenin nevével akkoriban egyszerűen nem robbanhatott fel semmi, így az elvtársak "bámulatos trükkel" a névcsere mellett döntöttek. Ennyit az akkori viszonyokról – hangzott el az előadásban.
A halálos sugárzást a pénz sem enyhíti
Az előadó beszélgetőpartnere dr. Szöllősy Tibor, a csernobili, hermetikusan lezárt zóna ideggyógyász főorvosa volt. Amikor közölték vele, hogy a zónában kell szolgálatot teljesítenie mint likvidátor, akkor megkérdezte, hogy ez mit jelent, milyen zónáról van szó és hol van egyáltalán Csernobil?! A técsői magyar orvos 12 fős csapatából ma már csak ő van életben, a többiek fájdalmasan korán haltak meg, a dokor elmondása szerint ők is Csernobil halottai.
A nézőtéren feszült figyelem. (Fotó: Fajó Attila/behir.hu)
– Voltak likvidátorok, akik könyörögtek nekem, hogy engedjem őket tovább dolgozni, mert pár órás munkájukért a havi fizetésük háromszorosát kapták a felrobbant atomerőműnél teljesített szolgálatukért – mondta el a hüledező hallgatóságnak az egykori ideggyógyász főorvos.
A katasztrófa magyar áldozatai
Magyarországon mindenki nyugtatott mindenkit. A sajtóban azt lehetett olvasni, hogy a radioaktív sugárzás nem nőtt a robbanás következtében, sőt, pár nap után még csökkent is. A propaganda logikája szerint a robbanás csökkentette a sugárzás szintjét. A május 1-jei ünnepségeket megtartották, maximum annyit tudtak a magyarok, hogy ne játszanak a gyerekek a homokozóban. A magyar tömegtájékoztatásban 1986 májusának közepén az jelent meg, hogy annyira nincs veszély, hogy már a zóna környékén élő terhes anyák sincsenek veszélyben.
Közben ezerszámra végezték az abortuszokat, a Kijevi Nőgyógyászati Klinika professzorának elmondása szerint az utolsó néhány ezret – megfelelő fájdalomcsillapítók hiányában – már érzéstelenítés nélkül hajtották végre. A beavatkozások magas száma miatt már az egyetem orvostanhallgatói is részt vettek az abortuszok tömeges elvégzésében. Ennek ellenére a magyar kamionsofőrök ugyanúgy fuvaroztak a térségben. A Vujity Tvrtko és társai által végzett oknyomozás kiderítette, feltűnően sokan haltak meg idő előtt, rákos megbetegedésben közülük. Túl sok a véletlen egybeesés. Az emberi felelőtlenségnek hatalmas ára van...
