A koncert előtt Hámori Mátéval, a Danubia Zenekar karmesterével, illetve Janklovics Péter stand up komikussal, azaz magával a Zenegyűlölővel beszélgettem.
– Amennyire csak lehet, igyekszünk a szabályokat felborítani – mondta Hámori Máté. – Valamikor filmvetítéssel egybekötve, vagy színészekkel, táncosokkal közösen adunk koncertet, de olyan is előfordult már, hogy a közönség adja meg a hangverseny ívét. Most pedig Janklovics Péter mondja el, hogy miért nem jó a klasszikus zene vagy jelen esetben az opera. Leginkább a külsőségeket állítja pengeélre.
Hámori Máté – Fotó: behir.hu/Such Tamás
Hozzáfűzte, az előadás rávilágít arra, hogy a zene vagy az opera nem azért életképes, mert a világ legjobb történeteit adják elő, vagy a világ legjobb színészei az operaénekesek, hanem pont azért, mert a zene annyira fantasztikus, amely minden mást a háttérbe szorít.
– Nem is lehet kérdés, hogy a végén mi nyerünk. Általában az a végkicsengés, hogy mindenki belátja: a zene milyen hihetetlenül nagy erő, mi több, a Zenegyűlölőről is kiderül, hogy nem a zenét utálta, hanem csak a formaságokat, amikhez a klasszikus zene kötődik – fogalmazott.
Az előadás sok érdeklődőt vonzott – Fotó: behir.hu/Such Tamás
Azt követően miután Janklovics Péternek elmondtam, hogy az első plakátot Zenegyűlölő helyett Zenegyűjtőnek olvastam, mire azt felelte, „Hát ez sima diszlexia... erre nem tudok mit mondani”. Majd tovább okvetetlenkedtem, miszerint hogy lehet a muzsikát egyáltalán gyűlölni? Akkor azt válaszolta, „Sehogy! El sem tudom képzelni, hogy létezik olyan ember, aki gyűlöli a zenét.”
Hozzátette, a Zenegyűlölő első etapját (akkor a szimfonikuszene ellen rohant ki – S. T.) 2018 nyarán mutatták be; az ilyen előadásokon amúgy „mindig ünneplőbe öltözik a lelkem”. Eredendően a műfaj furcsaságaira világít rá, de állítása szerint, ha a sallangokat leszedjük róla, akkor ott marad a fantasztikus zene és a hatása, amely nagyon rövid idő alatt nagyon nagy érzelmeket vált ki a hallgatóságból.
Galéria
– Persze nincs új a nap alatt – folytatta –, hiszen világszerte léteznek ehhez hasonló, vicces koncertek, amelyeket sosem nézek meg, hogy a mi produkcióink mögött a saját gondolataimra építkezzek, és valamilyen szinten különleges legyen.
Kérdésemre, hogy milyen hangszeren játszik, elárulta, hogy az a durva, hogy egyiken sem, miközben szeretett volna. Történetesen amikor felnőtt korában megemlítette az anyukájának, picit hiányzik neki, hogy nem tud egy hangszeren sem játszani. Édesanyja teljesen elsápadt, majd azt válaszolta, „Kisfiam, gyerekkorodban öt percig nem tudtál egyhelyben ülni, eltudod képzelni magadról, hogy órák hosszán keresztül gyakoroltál volna bármilyen hangszeren?” „Hát nem”, válaszolta.
(Így már minden érthető.)
***
Az est folyamán közreműködött Rőser Orsolya Hajnalka és Horváth István, akik a csodálatos énekhangjukkal ellensúlyozták a Zenegyűlölő próbálkozásait. Egyébként nincs is olyan fahangja. Sőt!
