Baló István (a legendás tévés öccse) a hangverseny előtt elmondta, minden alkalommal meghatja az a fogadtatás, amelyben a Meseházban részesülnek. Kitért arra, hogy megtekintették a ház egyik szobájában a Novák Attila irányítása mellett kiállított szegyás diákok képeit.
– Hihetetlen szabadságérzet jön le a képekről – fűzte hozzá. (Szabad, mint a jazz.) – Gyermekkoromban, ha egy hokedlit úgy rajzoltam le, hogy az egyik lába rövidebb volt, mint a többi, maximum kettest kaptam rá. Ezeken a rajzokon fantasztikus girbegurba házakat láttam. Érdemes rákukkantani a tárlatra. Gratulálok nekik. Manapság nem könnyű pedagógusnak lenni, hozzáteszem, én is tanítok.
A zenekarnévvel kapcsolatban megemlítette, a Trio Times nem azt jelenti, hogy nagy idők zenészei… „Nem is tudom, milyen zenészek vagyunk – nagyok, kicsik, közepesek – ez lényegtelen – folytatta. – Egy dolgot azonban fontosnak tartok, mindannyian hosszú évek óta próbáljuk önmagunkat megtalálni a zenében. Úgy játszani, ahogy nekünk tetszik. A lényeg, hogy nem törődünk az idővel: szabadon, sallangmentesen, elektronika és hangzásmanipulációk nélkül játszunk. Vállalva azt a kockázatot, hogy a zenébe rossz döntések is születnek, mint ahogy az életben is többször előfordul, hogy tévedünk, de hát emberek vagyunk.”
Azt követően beindult a muzsika. Mint a forró ölelés, nagyon lassan bontakozott ki. Óvatosan kerülgették a hangokat, majd a hangszeresek egyre hevesebben nyúltak a témához, és a csúcspontnál szinte fölrobbant az udvar. Majd szépen kibogozták az összekócolt lelkeket.
És csönd.
Grencsó-Benkő-Baló – Fotó: Such Tamás / behir.hu
***
A koncert rendezője a Meseházi Alapítvány. A Meseház klubkoncertjeinek támogatója: NKA Hangfoglaló Program. A koncert a 35 éves Meseház ünnepi évadának rendezvénye.