Mint tudjuk, minden napra jut egy világnap. Fontos és kevésbé fontos ügyek és dolgok kerülnek 24 órára reflektorfénybe. A mai nap a Magyar Fotográfia Napja a fontos ünnepek közé tartozik. A fotó, a fotózás mindenki számára kedves dolog, emlékek, érzelmek kötődnek egy-egy felvételhez. A fotókat mindenki szereti, az is, aki készíti, az is, aki nézi. De miért ez a nap? Hogyan is kezdődött a fotográfia története? Ezekre a kérdésekre keressük ma a választ időutazó rovatunkban. Tartsanak velünk!
Forrás: szellemkeponline.hu)
Miért ez a nap?
2003 óta minden esztendőben ezen a napon a ünnepeljük a fotókulturális nemzeti örökség és a kortárs fotóművészet értékeit.
A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége kezdeményezte a Magyar Fotográfia Napjának megünneplését.
Azért ezen a napon, mert minden fotótörténeti forrásmunka egybehangzó állítása szerint 178 évvel ezelőtt, 1840. augusztus 29-én készült Magyarországon először nyilvános rendezvényen fénykép, vagyis dagerrotípia.
De ne szaladjunk ennyire előre. Nézzük meg mi történt eddig az időpontig a fotózás történetében.
A fotográfia történetének kezdete
1839 január 7-én mutatják be Louis-Jacques-Mandé Daguerre és Nicéphore Niépce találmányát a Francia Tudományos Akadémia előtt. Mivel Niépce kolléga időközben elhunyt, ezért Daguerre kolléga „szerényen” magáról nevezi el az eljárást Dagerrotípiának. Ez az első fotográfiai eljárás a világon, ezért természetesen felkeltette az érdeklődést. A francia állam megvásárolja a szabadalmi jogokat és néhány hónappal később roppant nagyvonalúan szabaddá teszi azt az egész világ számára.
1839 február 2-án jelenik meg magyarul az első írott hír a „csodálatos új találmányról” a Hasznos Mulatságok nevű folyóiratban. A hetente kétszer megjelenő lap az enciklopédikus ismeretterjesztő folyóiratok mintájára, a költeményeken, történeti, földrajzi, etnográfiai, nyelvészeti, statisztikai témájú cikkeken és háztartási tanácsokon kívül számos természettudományi írást közölt. A lapban így írnak róla: “Daguerre úr mindenek fölött legérdekesebb fölfedezést tett, ti. azon módot találta ki, melly szerint a fényes sugarak hatását a tárgyakra, például a papírosra állandóvá teheti, ami nem kevesebbet jelent, minthogy a fényes sugarak által lerajzoltatja a tárgyakat a legnagyobb pontossággal és a rajzolatot híven megtartja – s az nagyító üvegen nézve nemhogy veszítene, de nyer hűségben és szépségben.”
1839 augusztus 19-én a párizsi Institute de France-ban, vagyis Francia Intézetben, - melyet a francia kultúra terjesztésére hozott létre a francia állam - tartott ülésen a publikum elé tárják a Daguerre és Niépce által feltalált fotográfiai eljárás minden részletét. Innentől kezdve nem a francia állam titka a találmány, bárki a világon készíthet dagerrotípiát. Ez a nap egyben a fotográfia megszületésének napja is.
(forrás: lenolaj.hu)
1839 augusztus 23-án, csupán négy nappal a Francia Intézetben tartott ülést követően már megjelent az első hirdetés, mely fotótermékeket reklámozott. A Susse és fivére cég a Le Gazette de France lapban hírdetette a dagerrotípiához szükséges eszközeit.
1839 szeptember 4-én a Hasznos Mulatságok ismét ír a találmányról. Ezúttal - igaz elég vázlatosan - már közli az eljárás mikéntjét, így vállalkozó szellemű olvasók maguk is nekiállhatnak kipróbálni a fényképezést, feltéve, ha van elég pénzük kifizetni az igen borsos árat az alapanyagokért. Még ugyan ebben az évben Nagy Károly vásárol egy teljes felszerelést Párizsban a bicskei csillagvizsgáló számára.
1840 első hónapjaiban megjelenik a Dagerrotípia műhelytitkait leíró zsebkönyv magyar fordítása Zimmermann Jakab jóvoltából. Ez gyakorlatilag az első kézikönyv volt, melyet az első fényképezőgépek tulajdonosai számára írtak, hogy helyesen tudjanak exponálni.
1840 július 1-én a Pesti Kiállításon bemutatnak több dagerrotípiát is. Ez volt az első alkalom, hogy magyar közönség fotókat láthatott saját szemével is.
Ekkor érkezünk el az oly kedves naphoz, 1840. augusztus 29-éhez, amikor az eredetileg bölcsészdoktor matematikus, fizikus és földrajztudós, az akadémia rendes tagja Vállas Antal a Magyar Tudományos Társaság ülésén bemutatja a dagerrotíp fotográfiai eljárás teljes folyamatát, az előkészülettől az exponáláson át egészen az utómunkálatokig. A prezentációhoz a Nagy Károly által Párizsban vásárolt felszerelést használta. A dagerrotípia a Dunát és a Budai várat ábrázolta és ez volt az első feljegyzett alkalom, hogy Magyarországon fényképfelvételt készítettek.
A kevesek által ismert Vállas Antal 1809 májusában Pesten született 1851-ben kivándorolt Amerikába, majd 1869 júliusában New Orleansban hunyt el.
A 19. század második fele és néhány magyar
A következő évtizedekben rohamosan fejlődött a fotográfiák készítésének találmánya: 1861-ben James Clerk Maxwell bemutatta az első színes fotót, és William Fox Talbot megalapozta a mai, a sokszorosíthatóságot biztosító negatív-pozitív eljárást.
Néhány a sok világhírű magyar, magyar származású fotográfusok közül: Robert Capa vagyis Friedmann Endre, André Kertész, Moholy Nagy László, Munkácsi Márton, Brassaï vagyis Halász Gyula, Hoffmann Dezső, Stefan Lorant vagyis Lóránt István, Petzval József, Máté Bence és még sokan mások tettek szert művészetükkel és tehetségükkel világhírnévre és díjakra.
Isten éltesse a fotósokat és a fotókat nézegetőket!
