Az Erkel Ferenc Múzeum történészének előadásából kiderült: a 101-es békéscsabai gyalogezred története több helytörténeti vonatkozást is hordoz. Túl azon, hogy gyulai polgárokat is soroztak állományába, a memoár szerzője és családja, a Bérczi família több szállal is kötődik a városhoz, illetve a gyulai múzeumhoz.
Bérczi Endre, egykori nagyváradi államügyész 1938-ban írta meg első világháborús visszaemlékezéseit. Az írógéppel gépelt és letisztázott kézirat 203 oldalas kerek egész mű. A memoár mintegy 5 évnyi időtartamot ölel fel, 1913 októberétől 1918 októberéig tekint vissza. A memoár kiválóan szemlélteti az időszak kezdetén fiatal, az életet nagykanállal habzsoló, don juani hódító, nagyváradi értelmiségi polgár személyiségének és életszemléletének háború alatti átalakulását. A személyes jellegű, de alapvetően a nyilvánosságnak készített beszámoló által láthatjuk, ahogyan a 10 hetes önkéntes katonai iskolát végzett, póttartalékos állományba helyezett „Einjährig Freiwillinger dr. Bércziből” négy alkalommal frontot megjárt, súlyos sebesülésekből felgyógyult, orosz hadifogságot túlélt, többször kitüntetett, vitézzé avatott, hadapródiskolát ugyan végzett, de tiszti vizsgát soha nem tett tapasztalt kiképzőtiszt és főhadnagy lesz.
A személyes jellegű történeti forrás mentalitástörténeti szempontból fontos adalékot jelent az első világháború időszakának társadalomtörténeti kutatásához. A memoár azon ego-dokumentumok sorát gyarapítja, amelyekben a tudósító bepillantást enged gondolataiba, érzelmeibe, lelki világába és gyakran véleményt is formál a körülötte zajló világról. A visszaemlékező rendelkezett azzal az írói vénával, amellyel memoárját olvasmányos, élményszerű és kitűnő irodalmi stílussal megírt alkotássá formálta.
Cseresznyés János történész, az Erkel Ferenc Múzeum munkatársa a közgyűjtemény Múzeumi Szabadegyetem sorozatában tartott előadást a fenti témában, Ember tervez, háború végez – A 101. (békéscsabai) császári és királyi gyalogezred története a Nagy-Háborúban címmel.
Forrás: Erkel Ferenc Nonprofit Kft.
