A Múzeumi Szabadegyetem idei szezonja során nem csupán az Erkel Ferenc Múzeum munkatársai, hanem a Gyula másik történettudományi közgyűjteményének szakemberei, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Vármegyei Levéltárának munkatársai is vállalták, hogy előadásukkal emelik sorozat színvonalát.
Liska András, az Erkel Ferenc Múzeum szakmai vezetője – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Balogh Dorottya az 1848-49-es forradalom és szabadságharc honvédnőit állította fókuszba, akik közül némelyik így-úgy kötődött Békés megyéhez. Azoknak a tettre kész, némileg becsvágyó asszonyoknak mondhatni kapóra jött a forradalom, hogy eldobhassák a fakanalat, és a női szerepükből kilépve megváltoztassák az életüket.
Bánya Júlia az erdélyi Vízaknán született, majd a férje korai halálát követően, Sárossy Gyulaként, a néhai ura nevén katonaruhába bújt és csatlakozott a honvédekhez. Bátorságának köszönhetően közlegényből idővel századossá léptették elő. A szabadságharc leverése után ismét férjhez ment Matta Ede honvéd századoshoz, akivel Kairóban leltek otthonra. Júlia 1883-ban ott hunyt el, majd Matta hazaköltözött, és Békésben telepedett le.
Az előadó továbbá szót ejtett Teleki Blankáról és Leövey Kláráról, akik a forradalom idején Debrecenbe menekültek. A cívisvárosban erejüket, pénzüket a honleányi tiszt teljesítésének szentelték. A megtorlást követően a két nőt Kufstein várába hurcolták és a legzordabb karcerbe zárták őket.
Maderspach Károlyné Buchwald Franciska Aradon szültetett. A szabadságharc ideje alatt a férje ruszkabányai vasgyára, illetve a házaspár jelentős szerepet játszott a honvédek támogatásában. Amikor ’49 augusztusában a császári csaptok bevonultak Ruszkabányára, koholt vád alapján elfogatták Maderspach Károlynét. Az asszonyt a település központjában félmeztelenre vetkőztették és nyilvánosan megvesszőzték, majd börtönbe vetették. A férje nem tudta elviselni a megaláztatásokat, és még aznap egy mozsárágyúval agyonlőtte magát. Maderspach Károlyné évtizedekkel később, 1890-ben hunyt el a fővárosban.
Balogh Dorottya – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Végül Balogh Dorottya az előadás címszereplőjéhez érve, Pfiffner Paulináról mesélt, aki a mezőhegyesi Ménesbirtokon nőtt fel. A német-olasz származású édesapja, Pfiffner Félix a Ménesbirtokon volt főhadnagy; a lengyel származású édesanyját, Müller Teréziát 10 évesen vesztette el.
Paulina 23 évesen férfiruhába öltözve, Ligeti Kálmán név alatt harcolta végig a csatákat. Különlegessége abban rejlett, hogy a szabadságharc után is férfi ruhában élte az életét. Egyes források szerint később Medgyesegyházán, mások szerint Csanádapácán volt főispáni írnok.
Pfiffner Paulina síremléke – Forrás: wikipédia
A megtorlást követen 1853-ban elfogták, majd Gyulára hozták, és a laktanyában valahogy fegyverhez jutott és szíven lőtte magát. Ekkor a gyulai közkórházban Tormássy Lajos igazgató főorvos saját betegeként, gyógyszerekkel, gyógynövényekkel hetekig ápolta, életét azonban nem sikerült megmenteni.
1888-ban Gyula város egy gyűjtésnek köszönhetően, a Szentháromság temetőben egy csodaszép emlékoszlopot emelt az emlékére.
