Az innovatív jellegű harsona quartet ritka jelenség, hiszen ez a hangszer leginkább zenekarok részeként jelent meg a múltban, most viszont egyhangszeres zenekart hallhattak a kultúra kedvelői, ráadásul a templom a különleges atmoszférájával körüllengte a hallgatóságot.
– A harsona viszonylag új hangszer, amely a fúvós, szinfonikus zenekarokból lehet ismert, de ott is mindig hátul voltak. Mi vagyunk azok, akik megmutatjuk, hogy a harsona attól is sokoldalú, hogy mindenféle zenét át lehet dolgozni rá – fogalmazott Gyivicsán György, a Zeneakadémia harsonaprofesszora, majd hozzátette: az, hogy csak harsona szólal meg ebben a zenekarban, az maga az innováció.
SzEged TRombone ENsemble négyesében a harsonákat Sztranyák Dávid, Czirok Zoltán, Gyivicsán György, valamint Tóth Márk szólaltatták meg, aki a harsona felépítését is megmutatta nekünk.
Galéria
– A harsona azért is érdekes, mert nem a hangszer rezegtet egy hangot, hanem az adott zenész ajkai, tehát gyakorlatilag az emberi test adja a hangot – fogalmazott Tóth Márk, a Budapesti Operett Színház harsonása, majd hangszer nélkül megmutatta azt a hangot, amit egyébként a hangszerbe fúj a szájával. Ez azt jelenti, hogy a zárt száján levegőt présel ki úgy, hogy az megrezegtesse ajkait. Ez a hang még nem hasonlít a hangszeréhez, da amint azt a szájához emelte, már indult is a muzsika.
Kalmár Zoltán, a Békéscsabai Bartók Béla SzKG harsonatanára, valamint az esemény szervezője elmondta, hogy az együttes egy művészeti kohézió, amely a harsonaelőadó művészet maximális virtuozitását tűzte zászlajára. Majd az egyház és a fúvósok kapcsolatát emelte ki.
– Alapvetően a rézfúvós hangszerek a régi liturgiában is részt vettek a templomi- és hitéletben, az egyháztól függetlenül – mondta, majd rámutatott, hogy az evangélikus egyházközség rendszeresen támogatja a Békéscsabán működő harsonatanszakot.
Gyivicsán György történetekkel keretezte a koncerten elhangzó műveket: például Mozart úgy szólalt meg, ahogy eddig kevesen hallhatták. A zenekedvelők hallgatási szokásai gyakran visszhangmentes környezetekre korlátozódik, ami itt viszont volt bőven, ez a fúvós hangszerek hangját mondhatni atmoszférikussá, elnyújtottabbá tette, vélhetően a közönség örömére, hiszen a taps nem maradt el, sőt, volt mikor a zene vége előtt tapsolni kívánt a közönség.
