A meggyet a görögök, az ókori rómaiak és perzsák is kedvelték. Származási helye Eurázsia. Már a honfoglaló magyarok is fogyasztották, ezt bizonyítja, hogy a meggy az egyetlen finnugor eredetű gyümölcs szavunk, a többi gyümölcsünk a bolgár, szláv és török nyelvekből kölcsönzött. Itthon a 17. századig a vadmeggy volt ismert, majd következett a spanyolmeggy és a cigánymeggy. Számos helységnév mint például a Meggyaszó, Somogymeggyes és családnév (Meggyesi, Medgyes) bizonyítja, hogy régóta kedvelt gyümölcs hazánkban. Európában is csak a 15-17. századtól terjedt el. E szép, fényes gyümölcs akár turmixba, akár levesbe, akár nyersen de süteménybe is kiváló, méghozzá többféleként is elkészíthető.
Hozzávalók
- 50 dkg finomliszt
- 2 dl zabtej
- 2,5 dkg friss élesztő
- 5 dkg cukor
- 2 csomag vaníliáscukor
- 40 dkg meggy
- 8 dkg vaj
- 2 db tojássárgája
- 2 dkg vaj
Elkészítés
Az élesztőt langyos tejbe elmorzsoljuk egy csipet cukorral, és felfuttatjuk. A liszthez hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt, az olvasztott vajat, a cukrot, a tojássárgáját, és alaposan kidolgozzuk.
1 órán át kelesztjük, majd lisztezett felületet ujjnyi vastag téglalappá nyújtjuk, (én olajos kézzel dolgoztam szét a tepsiben). A sütőpapírral bélelt tepsibe helyezett tésztába véletlenszerűen dobáljuk a kimagozott meggyet, és lekenjük a maradék megolvasztott vajjal. 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük, és 45 perc alatt készre sütjük.
Galéria
