Féltízkor még javában piheg a fesztivál. Nem csoda, hiszen hajnalig fent volt. A délelőtt kiegyenesítéshez sokunknak még az óraátállítás sem segített. Fátyolos hangú a biztonságos, a pultos, de még a kolléganő is. Egyedül csak Patai Zsuzsika friss, üde, no és szép. Zuzsi a töltöttkáposzta-főző verseny belvárosában falatkákat gyárt hatodmagával, azaz családtagokkal.

Patai Zsuzsanna (balról az első) – Fotó: Such Tamás / behir.hu
– Kilencen vagyunk testvérek, ebből hatan lányok – meséli az eredendően sárréti származású versenyző. A számok alapján akár két csapattal is indulhattak volna. A nevükkel kapcsolatban megemílti, Tímea tesója mosonmagyaróvári, így lettek a BMV (Békéscsabai-Mosonmagyaróvári Vegyes csapat). De hiába udvarlok neki, eszében sincs semmi fortély elárulni, mert aztán holnaptól mindenki olyan finom káposztát fog készíteni, mint ők, a BMV.
Mellettük a Csak Csajok gyúrnak, akik Eperjesről érkeztek. A fiúkat csak azért nem hozták el, mert ők nemrégiben Londonban voltak focimeccsen. De bevallásuk szerint ez a fesztivál sokkal jobb, mint amikor 22 embert kerget egy labda. Az eperjesi csapat közelségében a baboskendős Gyulai Kertbarátnők Konyhája (nyitóképünkön) virít. „Titok nincs – mondják –; a legfontosabb fűszerezés a szeretet” – csakhogy tisztában legyek vele.

Vetési Erika (balról a harmadik) és leányai – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Vetési Erika asztal- és település fő vezeti a Kamuti Lányok kezeit, akik eredeti fűszereiket keverik boszorkányos étkükbe. Biztos nagyon finom lehet, mert nagyon szépek a töltelékeik (vagy malacaik? – de itt még nem tartunk), de a speciális turpisságot ők sem árulják el.
Čabienski Kuchárky szakácsai a Szlovák iskolában dolgoznak, és most nyári töltöttkáposztát főztek tótos fűszerezéssel. Mögöttük Tóthék Debreczenből jöttek, de nem mint Tóth Család, hanem Púder Család néven neveztek. A családfőnek azonban fogalma sincs, hogy miért hívják őket Púdernek, de ami egyedülálló, hogy édes káposztával hintik be, akarom mondani, készítik a versenyművüket.

A Púder Család – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Attól függetlenül, hogy mindegyik nevező különleges: a Békési Ízőrzők, a Csabai Kolbászklub csapata vagy a Santafe (pardon... ők épp a deszkákon muzsikálnak)… talán a Töltikék azért is sajátos felállású, mert egyikük Angliából – aki egyébként újkígyósi származású –, Csabáról, Gyuláról vagy pedig Pestről érkezett.
Uhljár Erik, a zsűri egyik elnöke elmondja, 10 csapat nevezett. Az első körben az asztalok szépségét, a ruhák ötletét értékelik; fontos, hogy a külső mennyire rímel csapat nevéhez. Azt követően a főzés után mindenki bead három malacot. Mindehhez Prohászka Béla, a zsűri másik elnöke hozzáfűzi, tájegységtől függ, hogy miképp hívják a töltöttkáposzta lényegét: tölteléknek, gombócnak vagy éppen malacnak.
– A töltöttkáposzta legalább annyira sokoldalú, mint a halászlé hazánkban. Sőt, még a határon túl is másképp készítik. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján vagy éppen Délvidéken más és más a formája, beltartalma a töltekéknek, tájegységenként másképp fűszerezik, de ami mindegyiknél ugyan az, hogy jó étvággyal fogyasztják – fogalmaz.
Végül Hégely Sándor fesztiváligazgató elmondja, noha még nincs vége a négynapos kavalkádnak, de azt mindenképp sikerként könyvelik el, hogy vasárnap is egy csarnoknyian gyúrnak. (Épp a szomszédos Munkácsy Arénában zajlik a Nemzetközi Kolbászgyúró Verseny 2.0 – Cégek csatája című etap.) Kérdésemre megemlíti, a töltöttkáposzta-főző verseny nem a kolbász elárulása, mert eredendően a fesztivál a disznóvágás hagyományát őrzi, amely szorosan kapcsolódik a töltött káposztához is, hiszen ez a másik étel, ami a sertésből készül.

Viszlát, 28. fesztivál! – Fotó: Such Tamás / behir.hu