Szokták volt mondani a népi hagyományt nem kell ápolni, nem beteg az, illetve azt is, hogy őrízni sem kell, nincs börtönbe zárva. Békés vármegyében, közelebbről, Békés városában is, a népszokások velünk élő hagyományok. Így van ez a Belencéres Néptáncegyüttesnél is, immár 2005 óta.
– Ismerjük az ünnepkör népi kultúrából eredező jelentéstartalmát, az éledő természet, a termékenység a húsvéti locsolkodásban is megjelent és fontos szerepet kapott. A mi lányaink sem hervadnak el, kezeskedünk rőla, hiszen évről évre megöntözzük őket bőséggel. Ezentúl az együttesünk közössége is erősödik és jelentőséget kapnak ezek az együttléteink is. Ráadásul több táncos már a karonülő gyermekét is magával hozza ezekre az alkalmakra, így örökítve tovább a nemzeti kultúránk – fogalmaz Okányi Mihály, a Belencéres Néptáncegyüttes művészeti vezetője, maga is kezében tartva kisfiát, akit méretarányos locsolóvödörrel fegyverzett fel a húsvétra.
A bátorító pálinka után szállingóznak a legények a nyitott nagykapun keresztül a lányos ház udvarára, kezükben szódás üveg, szemükben elszántság.
Spriccen a szóda, a lányok arcába. Locsolkodás Belencéres módra! (Fotó: Fajó Attila/behir.hu)
– 17 éve néptáncolok, édesapám, édesanyám révén beleszülettem annak szeretetébe, hogyne tartanám fontosnak, hogy itt legyünk és locsolkodjunk – nyilatkozta hírportálunknak ifj. Mahovics Tamás, mellében lángoló büszkeséggel, mellkasára csiptetett GoPro kamerával (hiába no, csak 2026 van).
A táncegyüttes leányai már inkább lennének öregebbek egy húsz perccel, de rövid időn belül eláztatják őket a fiúk, megpróbáltatásaik a hátsó udvar gyümölcsfái közé menekülve érnek véget.
– Ilyenkor a locsolkodás megújulást, megtisztulást jelent. Régi hagyomány volt, hogy a tavasz beköszöntével a vizes fürdő egészséget, szépséget megőrző erejében részesüljenek a leányok. Nem kellemes élmény, de ez is része a kultúránknak – emelte ki Simonné Csapó Magdolna, a női tánckar vezetője, aki ezt követően pirostojást osztani tért a lányok közé, az arra érdemes fiúknak.
Galéria
