A kiszebáb égetése mind a szlovákság, mind pedig a Békés megyei németek hagyományai közt fellelhető. A rituálé megszabadítja az embereket minden bajtól, betegségtől, szerencsétlenségtől. Farsangi népszokásként vonult be a köztudatba, pedig a kiszebáb égetése télűző, tavaszváró szertartás volt eredetileg.
Az egyik legismertebb német húsvéti szokás a húsvéti tüzek gyújtása, mely már az ősi germán tavaszünnep egyik fő látványossága is volt. Ma ezzel a tűzzel a keresztények Jézus feltámadását, az örök életet ünneplik.
Egy másik szép szokás a húsvéti tűz hordása. Nagyszombaton, a korai istentisztelet előtt a templomtéren lévő máglyát meggyújtották, majd miután a pap megszentelte a tüzet, ezzel lobbantották lángra a húsvéti gyertyát, és a hívők bevonultak a templomba. Míg tartott az istentisztelet, fiatal férfiak házról házra jártak a szentelt tűzzel, hogy az asszonyok új tüzet szíthassanak a sparheltokban.
Úgy tartotta a néphit, hogy aki húsvét reggelén a patak vizében megmosdik, örökké fiatal és szép marad. A forrásból merített húsvéti víz szempanaszok, kiütések és más egyéb betegségek orvoslására is szolgált. Sőt az állatokat is beterelték reggel a patakba, hogy egészségesek maradjanak. A víz az élet és a termékenység szimbóluma volt. A vizet nagyszombat éjszakáján húsvét vasárnapjának pirkadatáig meríthették a lányok a kútból szigorú némaságban, nehogy a víz áldó és gyógyító hatása a csend megtörésével elszálljon… A húsvéti tojás a kút központi díszítő eleme is volt egykoron. Ezeket a hagyományokat ma is ápolják a német családok.
Békéscsaba Megyei Jogú Város Német Nemzetiségi Önkormányzata
