Azt a verébnél kisebb énekesmadarat leghamarabb feltűnő fehér szemsávjáról, rozsdás színű melléről és begyéről ismerhetjük fel. Territoriális, a hímek kisebb bokrok, száraz kórók tetején énekelve jelzik birtokukat. Eurázsiai elterjedésű faj, Európa legdélebbi és északi részéről hiányzik, keleten Nyugat-Szibériáig terjed költőterülete. Kedveli a mocsárréteket, nedves kaszálókat, csatornapartokat, ezekből az élőhelyekből a Kis-Sárréten bőven akad számára is megfelelő. Itt kis számban, de rendszeresen fészkelnek rozsdás csukok.
A tojó a talajra építi a fészket, melybe 5-7 tojást rak, ezeken csak ő kotlik, mintegy 11-13 napig, de a fiókák felnevelésében a hím is részt vesz. A kirepülés 12-14 nap után történik.
A rozsdás csuk táplálékszerzési módja igen sokszínű. Van, amikor kiülő pontokról cserkészi be áldozatát, melyet a fű között kap el, máskor röpülve, vagy egy helyben szitálva zsákmányol. Fő táplálékát apró rovarok, hernyók, lepkék és pókok képezik. Ősszel alkalmanként bogyókat is fogyaszt.
Áprilistól szeptemberig tartózkodik itt. A telet Afrikában, a Szaharától délre tölti. Vonuláskor kisebb, laza csapatokban mozogva is megfigyelhetjük. A számára alkalmas élőhelyek megóvásával sokat tehetünk a faj fennmaradásáért.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság
