Egy negyvenes éveit taposó ismerősöm mesélte, hogy amikor gyerek volt, a nyári szünetben alkalmanként buszra szálltak a szüleivel Békéscsabán, megcéloztak egy-egy környező települést, ahol aztán nagy sétákat tettek. Nagyjából megtervezték az utat: felkészültek az esetleges látnivalókból, vittek magukkal vizet, szendvicset, de a hátizsákban ott volt a tollas ütő, a labda és a kártya is, hogy fel legyenek készülve minden eshetőségre.
Sétáltak az aktuálisan kiszemelt faluban, megnézték a házakat, a templomot, a nevezetességeket, felkerestek egy fagyizót, aztán letáboroztak valahol az erdő, mező mellett, vagy a folyó partján, hogy együtt játszanak. Olykor a helybéliek rájuk csodálkoztak és megkérdezték: kit tetszenek keresni? Mert dologidőben, a nyári nagy melegben nem lófrál az ember fia és lánya csak úgy, céltalanul. No persze ezek a kiruccanások egyáltalán nem voltak céltalanok. Bennük volt a közös felfedezés öröme, az idegen helyen való eltévedés varázsa, a faluszéli erdők hűvöse, a mezők végtelensége, a Körös milliónyi simogató hulláma, és mindenekelőtt az az idő, amit együtt töltött a család. Visszatekintve talán nem tűnik hatalmas dolognak, nem volt tengerpart, nem voltak magas hegyek, nem tartoztak a világ száz csodája közé a látnivalók, az ismerősöm mégis a legkedvesebb emlékei között őrzi ezeket a nyári, családi barangolásokat.
Ma, aki teheti, jobbnál jobb táborokba küldi a gyermekét, de sokaknak a Balaton vagy például a horvát tengerpart sem elérhetetlen úti cél. A legnagyobb közösségi portálon egymás után sorjáznak a boldog családi fotók a csodásabbnál csodásabb helyszínekről. Nem vagyok tősgyökeres békéscsabai, de már több mint harminc éve itt van az otthonom, és ha elmegyek, idehúz haza a szívem. Talán ezért is örülök annyira annak, hogy a feltöltött képek között egyre több a Békés megyei fotó, például biciklitúráról, közös fagyizásról, rendezvényekről, egy-egy szép épületről, nevezetességről, vagy éppen egy baráti bográcsozásról. Mert hát nagyon jó utazni, új tájakat, új embereket megismerni, de jó érzés belefeledkezni abba is, hogy itthon mennyi szépség, látnivaló, és persze mennyi családtag, barát, ismerős vesz körül bennünket. És még nincs vége az idei nyárnak…
