Quentin Tarantino filmjeiben visszatérő elem az ún. red herring, vagyis egy olyan motívum, nem ritkán tárgy, amely eltereli a figyelmet a történet igazán lényeges mozzanatairól. Ilyen vörös hering számunkra a szilveszter is, amelyet – csak hogy rögtön egy másik filmes példát hozzak – úgy táncolunk körbe, mint a 2001: Űrodüsszeiában a majmok azt a bizonyos monolitot.
Terveink persze vannak az újévvel, mi több, cromwelli értelemben szárazon tartott fogadalmaink is, melyekkel életvezetési(nek nevezett) cikkek garmadái foglalkoznak az adott év végén: új diéták, melyekkel visszanyerheted régi alakodat; régi diéták, melyekkel egészen új formákat vehetsz fel; és a semmilyen diéták, amelyek legalább már tavaly is beváltak. Végtelenül nyomorúságos, ahogy ilyen hülyeségekkel emésztjük a saját és mások energiáit is, de könnyen leleplezhető a dolog pszichológiája. Muszáj, hogy ebben az életnek nevezett, sokváltozós egyenletben legalább az illúziója meglegyen annak, hogy valami felett hatalmunk van. Ha más nem, saját fizikai kiterjedésünk.
A bökkenő csupán annyi, hogy a szerencsekovács szakon mindig is túljelentkezés volt. Az ún. lemorzsolódók meg csak állnak, mint a vonósnégyes csellistája a mólón, akinek az orra előtt hajózott ki a Titanic: úgy érezzük, hogy életünk lehetőségéről maradtunk le, miközben lehet, hogy éppen mi lettünk volna azok, akik nem férnek fel Kate Winslet mellé arra a batár ajtóra, melyen Szinyei Merse Pál Majálisának összes szereplője kényelmesen elpiknikezett volna – nahát, egy újabb film!
Az „És te mit vársz 2025-től?” című kérdés egyébiránt mára egyenértékűvé vált a kocsmákból jól ismert „Mi van? Mi van? Mi van?”-nal, tehát majdnem biztos, hogy verekedés lesz belőle. De ha ez esetleg nem is hangzik el, cserébe politikai, gazdasági szereplők fejezik ki abbéli reményüket, hogy GDP-tekintetében minden jobb lesz, legalábbis kevésbé lesz nem olyan jó, mint most. Elvetemült konjunktrúrakutatók írogatnak a hegeli dialektika magasságához/mélységéhez mérhető, érnyiszáló hangulatú jelentéseket arról a beláthatatlan, ködös masszáról, amit jövő évnek nevezünk. Mindezek értelme csupán annyi, mint disznóbőr kesztyűben menni a tenyérjóshoz: retrospektíve valami nagyon csúnyára lehet belőle következtetni, na de kiolvasni belőle a sorsot?! (Persze a dedukció továbbra is az okok és okozatok művészete, a jövendőmondás meg bullshi... pardon, szóval nem egzakt tudomány.)
A szilveszter mindeközben valójában egyszerű lakmuszpapír. Számvetés két 365 napos ciklus között. Botlatókő vagy ha tetszik, a fentebb említett red herring. Persze fontosak a tervek, de legalább ilyen fontos a tervek elengedése, a beépített hibák helyes kezelése, a nem mindent egy lapra feltevés képessége.
Zárésként pedig csak annyit: az ólábú honpolgároknak boldog új lábat kíván a járásbíróság!
