A titok az, hogy nincsen titok. Az odafigyelés a kulcsa annak, hogy megfelelő és kiváló minőségű házi sonkát készítsünk. Ez derült ki abból, amit ifj. Knyihár Mihály, a Knyihár-féle házikolbász hentese mesélt hírportálunknak.
– Első az alapanyag, az a kiváló minőségű, magyar, saját házisertés, annak is a combja, hiszen abból lesz az igazi húsvéti sonka. A comb minden részéből lehet sonkát készíteni, de természetesen, ha az eredeti, igazi sonkáról beszélünk, akkor az a hátsó parasztsonka – fejtette ki a szakember.
Az eljárás nagyon egyszerű. Kettő hétig beleteszik száraz sóba a húst, ezt követően négy héten át nedves pácot kap, tehát adalékanyag a són kívül nincs benne. Ha pedig ez is megvan, akkor jön két napi áztatás, egyszeri vízcserével, ezt pedig leszárítják és megy a füstre.
– A füstön pontosan annyi ideig van, amíg el nem készül, tehát amíg a teljes sonka felülete gyönyörűen meg nem füstölődik. A legtökéletesebb parasztsonka pedig ezután még legalább 2-3 hónapig szárad, szikkad. Mi igazából semmiféle innovációt nem alkalmazunk ebben a folyamatban. Lehet, hogy az eszközök kicsit modernebbek, de ezen kívül mindent úgy csinálunk, ahogy az őseink. Ők is sót használtak, ők is vártak, türelmesek voltak az elkészítéskor, hogy utána húsvétkor az asztalra a legjobb minőségű étel kerüljön – mondta a mester.
Ifj. Knyihár Mihály elmesélte, úgy nőtt fel, hogy el sem tudja képzelni főtt sonka nélkül a húsvéti asztalt. Ezen felül azt gondolja, hogy az év minden napján lehet fogyasztani a sonkát.
– Nálunk úgy készül a sonka, hogy a kiszáradt húst hideg vízbe tesszük egy üstbe, mellé vöröshagymát, babérlevelet, fokhagymát és borsot teszünk. Só már nem kell, hiszen az benne van a sonkában. Ezután alágyújtunk és úgy főzzük, hogy éppen gyöngyözik a víz és annyi óráig, ahány kilós volt a sonka, vagy inkább picit tovább. Ezután megszurkáljuk, hogy megpuhult-e, majd hagyjuk, hogy a főzővízben puhuljon készre. Így pedig már gyönyörűen lehet szeletelni – tanította a szakember.
