A XX. századig az emberek főként farsangkor házasodtak, a lakodalmak és az időjárás miatt alakultak ki a zsírosabb, zöldségszegény ételeink. A gasztronómiai palettához pedigaz édes tésztafélék is hozzátartoznak. Prohászka Béla mesterszakácstól megtudtuk, farsangkor a kelt vagy a gyúrt tésztákból készült finomságok kerültek előtérbe régebben és kerülnek most is.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Békés Megyei Igazgatóságának konyhájában korábban egy csörögefánkot készítettünk el közösen. A mindenki által kedvelt ízes tészta 5 tojássárgájából, egy pici rumból, cukorból, teavajból és lisztből áll. Ezeket alaposan el kell morzsolni, majd cipókká kell formálni. Az adott cipót lapvékonyságúra nyújtjuk, majd megtekerve a forró olajba tesszük és pár percig sütjük.
A mesterszakáccsal most hagyományos szalagos fánkot készítettük, amely a már elhangzott alapanyagokból áll össze. A kelesztést követően a tésztát kétfele osztottuk. A fánkok közepét benyomkodtuk, majd kis adagokban, lyukas oldalukkal lefelé sütni kezdtük; lefedtük. Amikor megsült az egyik felük, megforgattuk, a másik oldalukat tovább sütöttük. A szép, szalagos fánkot lecsöpögtettük; tálaláskor sárgabaracklekvárral, porcukorral meghintve kínáltuk.
Nemcsak a fánk, hanem a fánkok családjához tartozó más édességek is népszerűek. Az egyik helyi cukrászdában a képviselő és az ekler fánk elkészítésének jártunk utána. Ezeket az égetett tésztából készített, sült puffancsokat ketté vágják, tetejüket is karamellel és mandulával ízesítik, majd forró főzött krémmel töltik meg. Az utolsó lépés a krémre kerülő tejszínhab.
Mint megtudtuk, ezekre a fánkokra egész évben nagy az igény, sőt, a hagyományos szalagos fánknak sem csak farsangkor van szezonja.
Galéria
