A megbeszélt időpontnál egy kicsit korábban, de annál jobban megilletődve lépek a helyiségbe. A színházba valahogy mindig megilletődve térek be. Általában mindenhova. Szinte egy percet sem várok, az udvar felöli ajtón már jönnek is a 7.tv-s kollégák. Ma úgy tűnik, Szűts Istvánt szétszedi a sajtó.
– Kérsz valamit? – kérdi miután elmennek az állványosok. – Köszönöm, nem. – Én kérhetek egy kávét? – Persze! – felelem nagyon előzékenyen. Majd csak kérek én is egy kv-t. Fölöttébb előzékeny ő is. Ráadásul olyan az egész szituáció, mintha ezeregy éve ismerősök lennénk.
Elmeséli, jó széllel indult, hiszen édesanyja szolfézst, édesapja összhangzattant, zeneszerzést, népzenei ismereteket tanított, mi több a nővére is zongorázik. Ebből kifolyólag már ötéves korában elkezdett tudományosan muzsikálni a nagybátonyi zeneiskolában. Tudományosan, mivel otthon mindenki zenélt, így már pólyás korában szinkópákat (is) szippantott tojáshéj elméjébe.
Kezdetben zongorázni, hegedülni, furulyázni tanult. A középiskolát a fővárosi a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában brácsa szakon végezte el. Közben a szülei nagy bánatára beleszerelmesedett a rockzenébe is, de mivel akkoriban a műfajt nem tanították felsőiskolás fokon, így a kőbányai zeneiskola helyett szintén a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Jazz tanszék zongora szakán végzett. Az iskola előtt és mellett egy izmos bárzenész korszak következett.
– Konzis koromban az osztálytársaim elvittek egy csomó koncertre, noha addig otthon, Nagybátonyon – Salgótarjántól alig 20 kilométerre fekszik – nem nagyon hallgathattam könnyű zenét – fűzi hozzá. – Majd megalakítottam a Teenager zenekart, Dorozsmai Peti dobossal (Korál), Vedres Józsi gitárossal (Bikini), Takáts Tomi énekessel (Karthago). (Egy zenekar, amelyben két ts-es cs-s nevű tag van.)
– Ez egy tini szupergroup volt!
– Jópofa kis együttes voltunk, sokszor a slágeres Beatrice előtt játszottunk, csak előbb-utóbb a nagyobb bandák szétkaptak bennünket. Idővel letettem az OSZK vizsgát, némileg elmerültem az éjszakába, mert valamiből meg kellett élni. Egy jó ideig kocsmazongorista voltam.
Hegedűs Pisti – Forrás: családi archívum
– Jó iskola lehetett.
– Bizony! Mindenkinek kötelezővé tenném. Sokan megvetették az OSZK vagy az ORI vizsgát, ellenben egy nagyon komoly szintet követelt meg a zenészektől.
– Miután a rendszerváltáskor eltörölték, nagyon felhígult a zenei piac. Azt hallottam, hogy amikor a KFT-sek először meghallották a 3+2 zenekart, azt hitték, hogy valami paródia.
– Márton Andrissal, a KFT dobosával játszottam együtt.
– És még sokan másokkal… Nyomban maradtál a fővárosban?
– Frázis, de vidéken sokkal korlátozottabbak a lehetőségek. Újpesten élek már hetvenvalahánytól.
– Akkor te is lila vagy, mint a csabaiak.
– Jól van, na! De az egy külön városrész, sokáig nem tatozott is Budapesthez. Most már ott díszpolgár vagyok, de Nagybátonyban is, ami ma már Bátonyterenye.
– Számtalan zenekar, ezernyi lemez, színházi darab van mögötted. Hányadik munkád a Hamletrock?
– Egy ideig írtam őket, de a 60. szülinapomra megjelent könyvemben (Hatvan év feketén fehéren – szerzői kiadásban jelent meg) miden pontosan benne van: körülbelül 2-300 hangzóanyagom jelent meg, operák, színházi munkák. Szerencsére, ahogy vége az egyiknek, már jön a következő.
– Mi volt a munkametódusod? Konzultáltál Seregi Zoltánnal? Majd Zalán Tiborral?
– Először leültünk borozgatni, mert muszáj már az elején összehangolódni, hogy értsem, hogy mit szeretnének.
Énekes Pisti – Forrás: családi archívum
– A rock melyik műfajában szólnak a dalok?
– Nagyon eklektikus ez a darab. A keményebb jellemeket a rock testesíti meg, a szerelmi motívumot pedig a lírai betétek. Azonfelül nekem a népzene az egyik betegségem; bele is csempésztem jó néhány motívumot. Egyébként anyukám szolfézst tanított, és minden vizsgára 50 népdalt meg kellett tanulni. Sőt a Röpülj, páva! országos tehetségkutatón a nagybátonyi Petróczy András győzött. Akit úgy segítettünk, hogy népdalokat gyűjtöttünk neki: apuval és a nővéremmel lekottáztuk a bátonyi asszonyok énekeit.
– Mint Kodályék Erdélyben, csak ti kicsiben.
– Abszolút hallásom van, és a kottázás nem jelentett komoly feladatot.
– Például, ha elmegy melletted egy Trabant, akkor hallod, hogy milyen hangon búg?
– Igen; de ennek van nehézsége is, például attól megőrülök, amikor egy gitáros hamis.
– Tehát van népzene is a Hamletrockban.
– Nem azt mondom, hogy az a fő motívum, de vissza-visszatér. Ha úgy vesszük, Paul Simon is népzene, Sting is...
– Sting és Peter Gabriel már a nyolcvanas években világzenét játszottak, amikor még nem is így hívták.
– Mi azonban akkoriban azért voltunk elnyomva, mert a népzenészek nem értették, hogy miképp lehet népdalt gitáron játszani? De a rockosok meg a furulyát, vagy a töröksípot nem komálták.
– Valahogy vissza kellene mennünk a színházba...
– Azért a vendéglátónak meg vannak a hátulütői. Történetesen az egyik helyen minden nap snóbliztuk. Aki veszített, az fizetett, de tök mindegy volt, hogy ki veszített vagy nyert, mert mindig ittunk egy kört. És amikor már napi 12 Unicumot megittam, idővel elkezdtem aggódni, hogy innen visz el a mentő. Közben szerencsére egy nagy lehetőséget kaptam: beugró, majd főállású zongorista lettem a Népszínházban.
Nálam a színház azóta is óriási szerelem. Akkor még öt-hattagú zenekarok voltak az árokban, és sosem volt két egyforma darab. Persze a kocsma is jó volt. Épphogy megkaptam a működési engedélyt, a Szabadság-hegyi Fogas Étteremben kezdtem el dolgozni. Zongorázok, zongorázok, egyszer csak a pincér odalép hozzám egy pohár borral, amit az 5-ös asztaltól küldtek. Nagyon megörültem. „Ez Amerika! – gondoltam. – Zongorázom, pénzt keresek, italt küldenek!”.
– Vörös nőt.
– Közben kiderült, hogy azért kaptam, hogy egy kicsit pihenjek, mert szeretnének nyugodtan beszélgetni.
Billentyűs Pisti – Forrás: Szűts István Facebook
– Gondolom, gördülékenyen ment a munka Zalán Tibivel.
– Vagy százszor átírta a szövegeket, de nem sértődött meg. Ugye ő elsősorban költő, és sokszor hét-, nyolcszoros strófákat írt. Közben könyörögtem neki, hogy néha legyenek benne négysorosok is, illetve egy olyan szakasz is, ami vissza-visszatér, mert az embereknek szükségük van refrénre is.
– De a kulcsmondat megmarad?
– Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés!
– Ez miképp hangzik rockosan: Torzítani vagy nem torzítani?
– A „Lenni vagy nem lenni”-nek van lassú, meg gyors változata is.
– Zömmel szintetizátorral játszottad fel a nótákat?
– Szintivel lehet a legjobban dolgozni, mert ha a színész jön gyakorolni, akkor egy gombnyomással lassíthatjuk vagy gyorsíthatjuk a tempót. A nyitány egyébként diszkó, de van benne rap és blues is.
– Lesz gitár is?
– A hangmérnök, Tóth Gabi játssza fel a gitársávokat.
– Hogy kapsz ihletet? Fütyülve sétálsz az utcán?
– Sokszor, amikor éjszaka felriadok, ott van mellettem a kottásfüzet, és nyomban lejegyzem a dallamokat. Amúgy el kell olvasnom vagy százszor a szövegeket, amíg nem lesz az enyém. Általában már akkor hallom belülről, hogy melyik szólam oboán vagy hegedűn szólna jobban.
– Lesz olyan csúcspontja a játéknak, hogy mondjuk 12-en énekelnek benne?
– A végén lesz egy kórus, de alapvetően sok szóló- és duóra épül a darab.
– Nem sajnálod, hogy beleadsz anyait-apait, lemegy mondjuk 20-szor és sitty-sutty, vége lesz?
– Ez olyan, mint amikor elhagy egy nő. Egyszer csak elmúlik.
***
A főbb szerepeket Juhász Bence, Beszterczey Attila, Bartus Gyula, Kovács Edit, Tege Antal, Katkó Ferenc, Csurulya Csongor, Nánási-Veselényi Orsolya, Kiss Viktória, Kopanyicza András, Lévai Attila és Szabó Zoltán játsszák el.
A Szűts család a New Pesti Avenue-n – Forrás: családi archívum