A Fekete-fehéren cím az öt éve megjelent, Hatvan év feketén fehéren – szerzői kiadásban napvilágot látott életrajzi regényéből lett átemelve. (Akkor ez a program Hatvanöt év feketén fehéren munkacímmel futhatott.)
A lényeg, hogy a dugig megtelt kávéház vendégei előtt Vadkerti Imre nyomban leszögezi, noha ő a Kormorán frontembere, de ezúttal „csak” énekelni fog, hiszen Szűts István sztorijai most sokkal érdekesebbek, mint az, amit esetleg mondana. Persze hozzáfűzi, Pisti a harmóniák császára és az alázat mestere.
Galéria
Majd egy megzenésített Tompa Mihály vers után a billentyűs elmondja, nógrádi srác, szülei zenetanárok.
– Édesanyám szolfézst, édesapám összhangzattant, zeneszerzést, népzenei ismereteket tanított – teszi hozzá. – Már ötéves koromban elkezdtem a nagybátonyi zeneiskolában zongorázni. A középiskolát a fővárosi a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában brácsa szakon végeztem el.
Azt követően egy eredetileg Charlie-nak szánt opus hangzik el, amely derekasan megmutatja az énekes regisztereit. Majd Pisti mesél a fővárosban töltött középiskolás, a fiatal felnőtt, az éjszakai és színházi zenész életéről, és akkor jött a mérföldkő, belépett az anyazenekarába. Közben a színháztól sosem távolodik el.
– Seregi Zolival, azaz Zoltánnal, a teátrum direktorával először három éve, a Drakulában dolgoztam együtt. Szerencsére egye többet járok Csabára – jegyzi meg.
Bizony mi is így vagyunk ezzel a kérdéssel.
