– Békésen már hagyománya van annak, hogy megemlékeznek a roma holokausztról.
– Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy emlékezzünk azokra a dolgokra, amelyek feledésbe merültek sok-sok évtizeden keresztül. Ugyanis míg a zsidó holokauszt feldolgozása folyamatos volt, valahogy a cigány holokausztról nem nagyon beszéltünk. A rendszerváltás után kezdődött ennek a témának a feldolgozása, és a kormány 10 évvel ezelőtt nyilvánította az augusztus 2-ai napot a roma holokauszt emléknapjává. Sok oka van annak, hogy addig nem volt a köztudatban. Részben azért, mert a cigányokat annyira nem vették emberszámba, hogy nyilvántartást se nagyon vezettek róluk, míg a zsidókról pontos nyilvántartás volt. Illetőleg a cigányok nagyon sokan írástudatlanok voltak, így kevésbé maradtak fent írásos nyomok az emlékezéseikből. Az emléknapok nagyon fontosak, fontos, hogy a cigányság is lássa: törődünk velük, és fontos az ő múltjuk.
– Mi a cél egy-egy ilyen nap programjának a megalkotásakor? Mire fontos leginkább rávilágítani?
– Szeretnénk felhívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy a cigány Istennek ugyanolyan teremtett népe, mint az összes többi. A cigányok ugyanolyan értékes emberek, mint bármely más nép ezen a földön. Isten tehetséggel, és nagyon sok mindennel ajándékozta meg őket. Ezzel az emlékezéssel egyrészt adózunk azoknak, akik ott maradtak annak idején – a pontos számot nem ismerjük, de 200 és 500 ezer közé tehető. Az emléknapon nagyszerű előadóink vannak, mint például dr. Gulyás Klára. Koszorúzunk is a II. világháborús emlékműnél a települési önkormányzattal, cigány önkormányzattal civilekkel együtt. Másrészt, mivel országos szervezet vagyunk, hívjuk az országból azokat a gyülekezeteinket, civil szervezeteinket is, akik helyben vannak, hogy lássák, mi hogy csináljuk, és szervezzenek a saját településükön hasonló megemlékezéseket. Emlékeznünk kell ahhoz, hogy ne forduljon többet ilyen elő. Emlékeznünk kell, hogy értékeljék azt, ami a múltból megmaradhatott.
– Az országos cigánymisszió esetében egy igencsak kiterjedt misszióról van szó. Hogyan látod, hogyan értékeled azt a munkát, amit már sok évtizede végeztek? És hogyan lehet pozitív jövőképe a társadalom minden részének?
– Mi alapvetően a jövővel foglalkozunk, és a jövőből vezetjük le a mát. Mivel van egy víziónk, amit hisszük, hogy Istentől kaptunk. Hisszük, hogy a cigány nép, aki mindig megvetett volt, mindig utolsó volt, eljutott a holokausztig és azóta is mindig a társadalom peremén van, hisszük, hogy Isten rajtuk keresztül mutatja meg az ő hatalmát, az ő erejét. Hogy felemeli őket, hogy olyan szellemi szintre fognak eljutni, ami mindenki számára vonzó lesz, és mindenki azt mondja, hogy igen, én ezt az Istent meg akarom ismerni, aki ebből az emberből – alkoholistából, kábítószeresből, nyomorban élőből – ilyet formált és alakított. Látjuk azt, hogy nagyon sok cigányember meg fog térni, nagyon sok emberhez eljut az evangélium. A jövőből építjük a mát, de ehhez kell a múlt tapasztalata, ismerete, a múlt feldolgozása, hogy egészséges lelkülettel álljunk hozzá mindehhez.
Egyébként éppen most szeptemberben teszünk egy nagy lépést. Nagy feladatra vállalkoztunk, 25 járási missziós koordinátort fogunk kiküldeni, beállítani a szolgálatba először Szabolcs megyében. Minden járási missziós koordinátornak úgy 10-10 település jut, ők felelnek azért, hogy azokon a településeken az evangéliumot hirdessék, gyülekezet-plántálások induljanak, jelen legyen Isten királysága valamilyen módon. Ha ezt Szabolcsban el tudjuk indítani, természetesen képzésekkel, és támogatási rendszerrel, egyebekkel, akkor ezt az egész országra kiterjedően szeretnénk elvégezni.
