A hazai madárvilágban vannak fajok, melyek csak rapszodikusan jelennek meg költésre, amikor az életfeltételeik kedvezően alakulnak. Az Alföldön ilyen például a réti fülesbagoly, a fehérszárnyú szerkő vagy a pásztormadár. Ez utóbbi talán a legritkább fészkelő közülük, mert a költései között olykor évtizedek telnek el. Az elmúlt tíz évben kóborló példányairól, csapatairól azonban minden évben van adat hazánkból, leggyakrabban a május-júniusi időszakból.
Az elmúlt hetekben a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság működési területén is számos helyszínen figyeltek meg pásztormadarakat, melyek május végén már szinte országszerte előfordultak. Több adata volt Kardoskútról, Szarvasról, Biharugráról, de a madármegfigyelők látták Dombegyházán, Kevermesen és Dévaványán is. Kis csapatai általában homogének, de néhány példányos egyedei rendszerint seregélycsapatokban fordulnak elő.
A pásztormadár Közép-Európában tipikus inváziós madár. Amikor tömegesen megjelenik költésre, az sok esetben a sáskajárás különböző mennyiségi formáival is találkozik. Ez a kedvelt tápláléka, így a költések is főként a pusztai területeinken fordultak elő. A beáramlás egyes években, különösen az arid, száraz nyáridőben fészkelésben csúcsosodik ki, csapadékosabb időben pedig amilyen titokzatosan jelennek meg, úgy is tűnnek el. Jelentősebb fészkelései 1908-ban, 1925-ben, 1932-33-ban, majd évtizedes kihagyásokkal 1994-95-ben voltak. Ez utóbbi invázió fő célterülete a Hortobágy volt, ahol hodályok tetőszerkezetében, romos épületek üregeiben raktak fészket.
A pásztormadarak legkorábban június elején, legkésőbb június közepén kezdik a költést. Tehát azoknak a madaraknak, amelyek ez idő tájt megfigyelhetők Magyarországon, hamar el kell dönteniük, hogy kis kolóniákban lefészkelnek-e valahol, vagy az esős periódus beköszöntével továbbállnak az országból. Igazán látványos színfoltja lenne a Békés-megyei madárvilágnak, ha esetlegesen fészkelésre is választanák ezt a vidéket.
Forrás: kmnp.nemzetipark.gov.hu
