A 89 éves uralkodót augusztus 17-e óta kezelték az oslói kórházban vérképzőszervi rendellenesség miatt, azonban a szervezete feladta a küzdelmet.
V. Harald az Oslo külvárosában található Skaugum birtokon született, Olaf koronaherceg és Bernadotte Márta svéd és norvég királyi hercegnő egyetlen fiaként. A trónörökös gyermekéveit Norvégiában töltötte egészen a II. világháború kitöréséig. Amikor a náci csapatok megszállták Norvégiát, anyjával és nővéreivel Svédorszáőgba menekült, majd a háborút az Egyesült Államokban, Washingtonban vészelte át. 1945-ben tért újra vissza Norvégiába.
Gimnazista éveit egy állami iskolában töltötte el, majd középiskolai tanulmányainak befejezése után a herceg beiratkozott a Norvég Gyakorló Lovastiszti Iskolába, majd katonai képzését 1959-ben fejezte be a Katonai Akadémián.
Harald hercegből 1957. szeptember 21-én lett koronaherceg, amikor apját V. Olaf néven királlyá koronázták. Kötelező katonai szolgálatának befejezése után Oxfrodba ment, hogy további tanulmányokat folytasson.
1968-ban Harald koronaherceg feleségül vette az oslói Sonja Haraldsent. A házasság jóváhagyására kilenc évet kellett várni. A a norvég országgyűlés, a kormány, valamint V. Olaf végül megadta az engedélyt egy közrangúval kötendő házassághoz. Két gyermekük született, Márta Lujza hercegnő, és Haakon koronaherceg.
V. Harald kiváló vitorlázó volt. Még trónörökösként három olimpián (1964-ben 8. hely, 1968-ban 11. hely, 1972-ben 10. hely) indult.
V. Harald 1991. január 17-én lépett trónra, apja halálát követően. Hivatalos mottójaként a „Mindent Norvégiáért” szlogent választotta, ahogy annak előtte édesapja és nagyapja is. Minden év októberében Harald király nyitotta meg a norvég parlament ülésszakát, és hetenként találkozott a kormány minden tagjával.
A királyi pár környezetbarát politikát folytatott, aminek elismeréseként Harald király lett a Természetvédelmi Világalap elnöke. Több kitüntetést is kapott, Magyarországon például a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét a lánccal.
