– Nemrég volt a Körös-völgyi Sokadalom, amely az egyesület gondozásában valósult meg, ahogyan most a tábor is. Milyen szempontokat vettet figyelembe a tábor megszervezésénél? Mióta készülnek rá?
– Erre a táborra tavaly július 28-a, az előző tábor befejezése óta készülünk. Ott kezdődik a dolog, hogy milyen tartalmakat hirdetünk meg, mivel azt nem én találom ki. Sokan ötletelnek, ezekből alakul ki, hogy a hímzésnél kalotaszegi vagy Békés megyei legyen a téma, a fazekasok karcagi fazekasságot csináljanak vagy fekete kerámiát, annak is milyen formáját, a gyöngyösök mit fűzzenek. Mindig van közvélemény-kutatásunk, általában a táborban gyűjtésbe kezdek. Átlagosan 100-150 ötlet érkezik, ezt még tovább közvélemény-kutatom, ebből alakul ki, hogy mit hirdetünk meg. Ennek ellenére mindig előfordul, hogy azt a foglalkozást hirdetjük meg, amire a legnagyobb az igény, de mégsem jelentkeznek rá. A tábor szervezését általában március környékén kezdjük meg, amikor már előadókat kérünk fel, de idén már januárban kaptam a telefonokat arról, hogy mikor lesznek bizonyos táborrészek, mert a szabadság-igénylést le kell adni. Mivel korábban kezdtük a szervezést, ezért idén már február végén meg is hirdettük a tábort. A másik szempont, amit figyelembe kell venni, hogy ahhoz a témakörhöz a lehető legjobb előadókat találjam meg, akik részben Békés megyeiek, de részben az ország minden területéről érkeznek. Sőt, határon túlról is hívunk előadókat. A harmadik szempont, hogy bár nagyon sokáig 1 hetesek voltak a táboraink, különböző helyszíneken, most az Alkotó Házban vagyunk harmadik éve, így a program is kiszélesedett. Először 2 hetes volt a tábor, aztán 4, mára pedig 5 hetes lett. Ez a táborlakóknak jó, nekünk kevésbé, hiszen hosszú időn keresztül vagyunk úgynevezett készenléti állapotban. Az épület befogadóképességét is figyelembe kell venni, hogy minden csoportnak megfelelő műhelyfeltételeket tudjunk biztosítani.
– Többlépcsős folyamat ennek a tábornak az összeállítása. Hányan vannak a szervező csapatban?
– Én vagyok a főkoordinátor. Amikor már összeáll, hogy mit akarunk és kiket akarunk meghívni, a gondolkodó embereknek a száma legalább egy 50-60 fő, akik a legvégső pontot teszik a mondat végére. Ezen kívül 2 ember az, aki a szervezési részben dolgozik, a megvalósítási részben már sokan vagyunk. Ha az előadókat, közreműködőket beleszámítjuk, ez körülbelül a mostani tábornál 70 fő.
– Van olyan mesterség, amelyik idén nagyobb figyelmet kap?
– Igen, a kemenceépítésre fordítottunk nagyobb figyelmet. Korábban is volt ilyen foglalkozás, hiszen Békéscsabán, a Szlovák Kultúra Házának, valamint a Lencsési lakótelepen az iskola kemencéjét is mi építettünk. Van benne gyakorlatunk, de az utóbbi 5 évben nem volt erre lehetőség, ezért idén jobban fókuszáltunk erre a területre. A másik, amely igen sok feladatot jelentett, hogy 30 évvel ezelőtt, a volt napközis tábor végén, a Garzonszálló/Fenyvesszállóhoz vezető úton elkezdtünk egy úgynevezett szabadtéri kapumúzeumot építeni. Igazából mi magunktól találtuk ki, az apropót az adta, hogy mindig lányok, asszonyok jelentkeznek a táborba. Nagyon hiányoztak a fiúk, ezért azon gondolkodtam, hogy milyen tevékenységet kellene kitalálni, hogy ők is jöjjenek. A fa jó gondolat volt, de kérdésként merült fel, hogy mit csináljanak azok, akik fával dolgoznak? Hiszen az első táborunkban hímzők voltak és fafaragók, utóbbiak átlagéletkora is meghaladta a 70-et. Péterfy László szobrász – aki a fafaragókat segítette – adta az ötletet, hogy csináljunk egy kapumúzeumot. Székelyföldről, a Vajdaságból, Kárpátaljáról, Felvidékről érkezett hozzánk évente 20-25 fafaragó, így minden évben készült egy-egy kapu. Igen ám, de a fa korhad, főleg amikor bent van a földben és a nedvességet fölszívja. 2 évvel ezelőtt az első kapunk, ami az egész Kapumúzeumnak a jelképe volt, kidőlt. Akkor indult meg a békéscsabai önkormányzattal egy tárgyalássor arról, hogy mit kéne kezdeni ezekkel a szabadtéri, köztéri alkotásokkal, amelyeket nem lenne szabad, hogy a természet felemésszen, meg kellene menteni azokat. Akkor úgy döntött az önkormányzat, hogy a Gabonamúzeumba vigyük be a kapukat.....
A Pál Miklósnéval folytatott beszélgetés megtekinthető az alábbi videóban!
