Az M44-es gyorsforgalmi út építésének látványos része volt a régészeti feltárás. Az évek alatt több területen is kutattak a szakemberek. A feltárások eredményeit foglalja össze a "Négy sávon – a Munkácsy Mihály Múzeum régészeti kutatásai az M44 nyomvonalán” című kötet. A múzeum évkönyvéről a 7. Tv Aktuális című műsorában dr. Bácsmegi Gáborral, a múzeum régészével beszélgetett Zámbori Eszter műsorvezető.
– Térjünk vissza a kezdetekhez. Mikor és összesen körülbelül mennyi időt fordítottak az ásatásokra?
– 2015 szeptemberében kezdtük meg az első árkainkat és nagyjából két hónapot dolgoztunk abban az évben. Akkor sikerült lehatárolnunk azokat a lelőhelyeket, amelyeknek a későbbi feltárása szükségessé vált. A 2016-os évet rajtunk kívül álló okok miatt kihagytuk, azonban 2017-ben befejeztük a Kondoros-Tiszakürt szakasz ránk eső részét, illetve azoknak a megelőző feltárását. 2017 őszén pedig elkezdtük a Békéscsaba-Kondoros szakasz próbafeltárásait, amelynek a megelőző feltárásait 2018 őszén fejeztük be.
– Pontosan mely szakaszok tartoztak a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum szakembereihez, és ez körülbelül mekkora területet jelent?
– Szarvas, Csabacsűd, Kardos, Kondoros, Kétsoprony, Kamut, Békéscsaba külterületi szakaszai estek a mi területünkre. Ez körülbelül 150-200 ezer négyzetmétert jelentett.
– Szakemberek azt szokták mondani, hogyha Békéscsabán bárhol leásnak, ott régészeti leleteket lehet találni. Az M44 nyomvonalán milyen leleteket találtak, és mely korokból?
– Az őskortól egészen az újkorig találtunk leleteket. A legidősebb leletek az újkőkor középső szakaszán, mintegy 7000 évvel ezelőtt kerültek a földbe. Sajnos csak néhány gödröt tudtunk feltárni. Bronzkori leletek kerültek elő, és a legnagyobb számban szarmata, Árpád-kor, illetve avar leleteket találtunk.
– Találtak különlegességeket ezek között?
– Igen. Mondhatom, hogy szinte minden lelőhelyen akadt valami különlegesség, hiszen egy-egy egyedi tárgy, vagy akár egy egyedi összefüggés, amit felfedeztünk – ez mindegyik lelőhelyre jellemző volt. Például a szarvasi férfifejes maszkos csörgő egy nagyon érdekes tárgy, amely valószínűleg egy műhelyben készült, az Szentesről került elő. Illetve nagyon érdekes volt az a csabacsűdi edény, ami valószínűleg valamilyen szkíta kori rituáléhoz kötődik. Pogány hagyományra mutató elemeket is találtunk, mint például a kettévágott kutyát, hiszen a nomád népek kezdve a besenyőktől a magyarokig, a bolgárokig, erre a kettévágott kutyára tették az egyik legszentebb esküt.
– Ezek a különleges leletek mennyiben vitték előre a történeti kutatásokat? Van-e olyan összefüggés, amire eddig nem számítottak?
– Pont ezek a kettévágott kutyák azok, amelyek eddig hiányoztak ebből az időszakból. hiszen 1046-ban itt történt egy pogány felkelés, a Vata-féle felkelés. Valószínűleg az egyik leletünk ehhez kötődik. Illetve Kamut az önmagában is egyedülálló abban, hogy valószínűleg a 10. században alapították, és megérte legalább a 13. századot. Lehet, hogy a későbbi korokban is éltek ott, azonban az ő részük már kiesett a nyomvonalból, így azt nem tudtuk kutatni.
– Térjünk át a könyvre. Pontosan miről szól a könyv? Hogyan épül fel?
– Két fő részt készítettünk ebben a könyvben. Az első részben a régészet munkáját, illetve az M44-es történetét meséltük el, hiszen igen hosszú előkészítő fázisa volt ennek a régészeti munkának. Ezt azok a szakemberek írták meg, akik részt vettek benne. Szintén az első részben követhetjük nyomon a leleteket a megtalálástól egészen a restaurálásig. A második fejezetben pedig egy utazásra invitáljuk az olvasókat. Elindulunk Szarvas felől, és Békéscsabáig utazunk az új út nyomvonalán, és az útba eső településeken mindenhol megállunk, elmesélünk egy-egy érdekességet, egy-egy régészeti sztorit.
– Kik a kötet szerzői?
– Igyekeztünk minden szakembert bevonni, aki valamilyen szinten kapcsolatba került ezzel a projekttel. Az előkészítő fázisokat azok a szakemberek írták, akik részt vettek benne. A geodéziai felmérést az a szakember írta, aki végezte ezeket a felméréseket. A restaurátorunk is írt benne egy cikket, illetve az ásatásvezető régészek is. Összesen 13-an, de nem vagyunk babonásak.
– Ilyen méretű feltárás esetén az eredményeket hogyan lehet egyetlen évkönyvben összefoglalni?
– Nagyon nehezen lehet szelektálni, hiszen szeretnénk mindent beletenni, de terjedelmi korlátok vannak. Fontos, hogy ez gyakorlatilag friss, ropogós könyv, hiszen a legújabb, legfrissebb eredményeket prezentáljuk benne. Ez persze azt is felveti, hogy egy csomó vizsgálatot még nem tudtunk elvégezni, ezeknek az eredményei még nem érkeztek meg, van, ami csak évek múlva várható. Ezeket majd később pótoljuk.
– Az évkönyv közönsége nagyon vegyes, hiszen nem egy szakmai kiadványról van szó. Régészként hogyan lehet úgy kutatásokat bemutatni az olvasóknak, hogy azok érdekesek és érthetőek legyenek a számukra?
– Ez nagyon nehéz feladat, főleg egy szakembernek, hiszen minden szakmának megvan a maga nyelvezete, legyen az akár kőolajkutató, ács, asztalos. Itt azonban a közönségnek szól a könyv, tehát mindent szépen ki kell bontani. Nehéz, de úgy gondolom, hogy sikerrel oldottuk meg.
– Van olyan fejezet, amit kifejezetten érdekesnek talál még szakember szemmel is?
– Számomra érdekes, egy pici kitekintés a szűk régészet világából a Kamut történetét bemutató cikk. Ez egy picit szakmaira sikeredett, azonban rendkívül izgalmas, hiszen a Körös-Maros történetét mutatja be, és nemcsak régészeti korokról beszélünk, hanem bizony a jégkorszak vége is bekerül. A tájváltozás, hogyan használták az elmúlt 12000 évben ezt a területet. Ez hallatlanul izgalmas. Ugyanilyen az összes kis apró cikk, amelyek révén a régészet világába nyerhet betekintést az olvasó.
– Ön szerint milyen lesz a fogadtatása a könyv külalakjának, ami teljes mértékben a négysávos útra hajaz?
– Igen, ez volt a fő koncepciója a könyvnek, hogy ha már az M44-ről írunk, akkor legyen egy úgynevezett utas-könyv, és az összes olyan jelet, amit az utak mellett találunk, használjunk föl ebben a könyvben, akár a címben, oldalszámokban. Remélem, hogy tetszeni fog, nekünk vidám perceket okozott néha kitalálni azt, hogy mit tegyünk hova. Azt gondolom, hogy egy érdekes és látványos kiadványt sikerült letennünk az asztalra.
– A régészeti munka mellett hatalmas feladat lehet egy ilyen könyv összeállítása. Mikor kezdődött el a könyv szerkesztése, és mennyi idő alatt készült el?
– Az összes cikket bekértük szeptember környékén. Elkezdtük készíteni a képeket és a tárgyfotókat, a restaurátor pedig rohammunkában restaurálta a leleteket, hiszen volt olyan lelet, ami júliusban, augusztusban került elő. Október végére, novemberre sikerült teljesen lezárni a kéziratokat, utána a tördelő munkája volt szintén megfeszített tempóban egy nagyon fontos elem. November végén vittük a nyomdába a könyvet, amit december közepén vehettek a kezükbe az olvasók.
– Kinek ajánlják a könyvet? Azoknak, akik érdeklődnek a régészet iránt, vagy azoknak, akik az M44-es építésével kapcsolatosan szeretnének érdekességeket megtudni?
– Azoknak ajánljuk, akiket egyrészt érdekel a mi munkánk, érdekel a környék történelme, és akik szeretnek érdekes, színes sztorikat olvasni, valamint szeretik a szép képeket. Tehát nagyjából mindenkinek.
– A múzeumnak van-e terve a megtalált leletekkel? Lesz-e belőlük esetleg kiállítás?
– Néhány tárgy olyan jelentős és olyan ritka, hogy az új állandó kiállításban már tervezünk velük. Illetve 2020-ra szeretnénk egy kiállítást az M44-es ásatásokból. Ezen még agyalunk, hogy vajon hány intézmény fog ebben részt venni. Szeretnénk minél több érdekes és szép tárgyat, sok szép sztorit bemutatni a nagyközönségnek.
