Az M44-es autóút nyomvonalán, Kardos határában is dolgoztak a Munkácsy Mihály Múzeum régészei. 2015-ben a próbafeltárások során már kiderült, hogy egy kisebb Árpád-kori falu nyomaira is rábukkantak a szarmata kori emlékek mellett. Már akkor több földbe mélyített ház és gödör is előkerült, melyekről már akkor gyanítani lehetett, hogy jóval a tatárjárást megelőzően élhetett a falucska.
Az idei évben a Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Kft. koordinálásával, folytatták a munkát és újításként fémkereső segítségét is igénybe vették a kutatáshoz. Sikerült is néhány érmére találni, melyek közül a legidősebbet I. András, míg a legfiatalabbat II. Béla uralkodása körül verhették. A régészeti leletanyag is inkább az Árpád-kor korai időszakára keltezi a lelőhelyet, a XIII. századi anyag nem figyelhető meg a leletek között.
A szokásosnak mondható Árpád-kori régészeti jelenségek (földbe mélyített házak, kemencék és gödrök) kerültek elő az idei ásatás alatt is, azonban az egyik gödörben egy ritka jelenségre lettek figyelmesek.
- A gödör alján egy kettévágott kutya maradványait és egy ló egyik lábának anatómiai rendben fekvő csontjait találtuk meg. Ezen a környéken ez igen ritka leletnek számít, azonban a kunok magyarországi szállásterületén már találtak ilyeneket a régészek. A történeti források segítségével sikerült is megfejteni ezt a szokást, ugyanis amikor IV. Béla fiát, V. Istvánt összeadták kun feleségével, a kunok kettévágtak egy kutyát és arra tettek esküt – árulta el dr. Bácsmegi Gábor, a Munkácsy Mihály Múzeum régésze.
Ez az eskütípus megjelenik korábban is: 815-ben a nomád bolgárok arra kényszerítették a bizánci császárt, hogy kutyára is tegyen esküt, ugyanis számukra ez volt az érvényes, míg a keresztre tett eskü mit sem ért. A magyar törzsek még a honfoglalás előtt kapcsolatba kerültek a bolgárokkal, ez pedig megengedi azt a feltételezést, hogy a magyar népesség is követhette ezt a keleti szokást, és a XI. század végén, a XII. elején élhetett még a kettévágott kutyára tett eskü hagyománya. Ráadásul környékünkön a kereszténység elterjesztése nem lehetett problémamentes, hiszen 1046-ban a békési Vata robbantott ki pogánylázadást, majd az elégedetlenkedők 1063-ban Vata fia János vezetésével egy újabb lázadást robbantottak ki. A lázadók követelései közt szerepelt a lóhús evésének újból szokásba vétele, ugyanis a keresztény egyház tiltotta annak fogyasztását.
- Ebből is látszik, hogy ezen a környéken tovább éltek az ősi pogány hagyományok. Ezt látszik alátámasztani a kardosi lelet is, hiszen valószínűleg egy kutyára tett eskü maradványait találtuk meg, illetve egy lovat is elfogyaszthattak a falu egykori lakói. Ki tudja, talán éppen egy falunak a pogány lázadókhoz való csatlakozásának régészeti maradványait találtuk meg... – tette hozzá a múzeum munkatársa.
