A történet szerint mintegy 20 évvel ezelőtt került elő a szántásból a hatalmas, díszes kő Kevermesnél, majd néhány évig egy árokban hevert. Ekkor jött egy helytörténész, Magyar Mátyás, aki begyűjtötte a leletet és többé-kevésbé rendbe is hozta. Nem sokkal ezután szólt a Munkácsy Múzeum munkatársainak, akik rögtön felismerték, hogy egy igencsak egyedi tárgyról van szó.
A 2010-es évek elején kezdődtek el azok a vizsgálatok, melyek azt próbálták kideríteni, honnan származhat a kő, valamint mikor keletkezhetett. A szakembereknek először azt kellett kideríteniük, hogy eredeti-e a lelet, tehát nem valamikor később, a modern korban készítette valaki. Miután bebizonyosodott, hogy a kő valódi, kiderült az is, hogy a nyersanyaga zöldpala, mely a vizsgálatok alapján a romániai Kárpátokból származik, nagyjából 70-80 km-re Kevermestől. A sztélé, vagyis a faragott, vésett kőtábla pontos korát a kutatók 5 ezer évesre becsülik, de mivel nagyon egyedi készítésű tárgyról van szó, ezért csak más őskori régészeti leletek formáiból, mint például a franciaországi Bretagne-ból származó sírépítmények motívumaiból tudnak következtetéseket levonni.
– Őrült nagy fejfájást okoz a lelet. Valójában ezért van az, hogy immár 10 éve vizsgálódunk különböző szempontok alapján, ugyanis annyira unikális a lelet, annyira párhuzam nélküli a Kárpát-medencében és Közép-Európában, hogy egyszerűen nem is értjük igazán, miképpen kerülhetett a kövön látható motívumkincs ide az Alföldre – részletezte az évek óta tartó kutatás eredményeit Gyucha Attila, aki a kő első vizsgálatakor még a békéscsabai múzeum munkatársaként dolgozott, hosszú ideje azonban már az amerikai Georgiai Egyetem régésze.
Ilyen kalandos előzmények után nem csoda, hogy a különleges lelet megkülönböztetett helyet kapott a Munkácsy Mihály Múzeum nemrég megújult állandó kiállításában. A megalit hosszú vándorlás után, tavaly decemberben került a Magyar Nemzeti Múzeumból újra Békéscsabára. A sztélé korábban még soha nem volt látható a nagyközönség számára.
– Maga a tárlat, amelyben a kő is megtekinthető, Békéscsaba, illetve a megye történetét mutatja be az elmúlt néhány évmillió évtől egészen napjainkig. Ebben a kiállításban sikerült a rézkor-bronzkor határán lévő részre, egy önálló helyre rakni ezt a sztélét. A kiállítás kivitelezője speciális színházi technológiát alkalmazva, emelővel, rámpákat építve tette a helyére a követ – fogalmazott Bácsmegi Gábor, a Munkácsy Mihály Múzeum régésze.
Idén nyáron újabb ásatásokat végeznek majd a régészek a lelőhely környékén, hogy megtudják, vajon mihez tartozhatott a kő. Egy sírhely része volt vagy netán magányos oszlopként állhatott az alföldi pusztában? A teljes igazságot talán sosem tudjuk meg, de közelebb kerülhetünk hozzá!
