Korábban hírt adtunk egy 1529. január 20-án kelt német nyelvű levélről, mely Ábránfy István kastélyát is említette. A levelet Marckhard, gyulai puskaműves írta Brandenburgi Györgynek, gyula földesurának. Marckhard szerint Ábránfy István (Heberemf Ystwan) törököket, valamint Szapolyai János nagy grófját – grauß graff –hívta meg kastélyába (schloslin), Szent István poharára (vff Sant Istwan becher). A kastély egy mérföldnyire volt Gyulától (eyn meyl von vns): vélhetően a csabai kastéllyal lehetett azonos. A mostani cikkemben arra keresem a választ: Ki lehetett ez a nagy gróf –grauß graff –, János király embere, akit Ábránfy István 1528 telén, Szent István vértanú napjára meghívott magához?
A német „grauß graff” szókapcsolat többször is felbukkant magyarországi német szövegekben a 15. században és a 16. század elején: a nádorispánt értették alatta, tehát az ország legfontosabb világi méltóságát a király után. A nádort latinul a palatinus szóval jelölték. Érdemes átgondolnunk: Ki volt a Magyar Királyság nádora 1528-1529 telén, aki Csaba és Gyula környékén járhatott?
1525 júliusában a jeles jogtudóst, Verbőczi Istvánt (Werbőczy) választották nádorrá, de már 1526 tavaszán le is váltották, és a korábbi nádort, Bátori Istvánt választották a helyére. Bátori István haláláig, 1530. május 8-ig meg is maradt ebben a hivatalban. A mohácsi csata – 1526. augusztus 29. – után, II. Lajos halálát követően Szapolyai Jánost koronázták királlyá, 1526 novemberében. A következő évben, 1527 novemberében Habsburg Ferdinándnak is fejére helyezték a Szent Koronát, így Magyarországnak két királya lett. Bátori István nádor Ferdinánd királyt támogatta. János király 1526. december 12-én kelt levelében kilátásba helyezte, hogy visszahelyezi a nádori méltóságba Verbőci Istvánt, ennek megtörténtére azonban nincs határozott adatunk. János király végül 1530 februárjában országgyűlést hívatott össze Budára, ahol Alsólendvai Bánfi Jánost választották nádorrá. Bánfi János 1534-ig élt, Bátori István 1530 májusában halt meg, tehát néhány hónapig két nádora volt Magyarországnak. (Lásd erről C. Tóth Norbert, A Magyar Királyság nádora c. könyvét.)
A Gyulán kelt, német nyelvű levél 1528 telére vonatkozik. Ekkor Bátori István töltötte be a nádori méltóságot, ő pedig Ferdinánd királyt támogatta. A Marckhart levelében említett grauß graff azonban Szapolyai János embere kellett, hogy legyen, hisz a levél egy része János király nagy grófját – seyn grauß graffen – említi. Ki jöhet számításba, aki 1528-ban Szapolyai János környezetében tartózkodott, és nádornak nevezhették?
Szapolyai János király udvari papja, Szerémi György több személyt is megemlít, akik Szapolyai környezetében tartózkodtak 1528 őszén/telén. Fontos és kevésbé jelentős személyek is vannak köztük. pl. Petrovics Péter, Frangepán Ferenc, Cibak Imre, Verbőczi István stb. Ahogy fentebb már említettem, Verbőci 1525-1526-ban rövid ideig viselte a nádori hivatalt, Szapolyai pedig 1526 decemberében kilátásba helyezte, hogy visszahelyezi a nádori méltóságba Verbőcit. Nem zárható ki tehát, hogy a német levél 1529 januárjában nádorként említette őt, mint volt nádort / illetve kilátásba helyezett nádort. Amennyiben Ábránfy István Szapolyai hű emberét, Verbőci Istvánt hívta meg a kastélyába, akkor egy István hívott meg egy Istvánt, hogy névnapot üljenek.
A fentinél azonban valószínűbb elmélet is felállítható. János király 1528. december 29-én levelet írt Kiskállói Vitéz Jánosnak, melynek kortárs másolata a kassai levéltárban maradt fönn. (Archív mesta Košice, Magistrát mesta Košice, 1239-1923, Supplementum Schramianum, 110. doboz, Nro. 19213., köszönet az adatért Szeghy Gábor levéltárosnak!) A levél szerint János király törököket, huszárokat, szerbeket küldött Gyula felé Lazkytól. (Ceterum de Lazky cum certa parte Turcorum Hwzaronumque et armatorum ac rascianorum nostrorum similiter expedivimus ad partes Gÿwle). Ez a Lazky azonos lehet Hieronim Łaski-val, János király lengyel diplomatájával, aki magyarosan Laszki Jeromosnak nevezünk. Łaski 1529. január 15-én levelet írt a gyulai polgároknak Faydasról, és 500 aranyforintot követelt tőlük. (Lásd Veress Endre, Gyula Város oklevéltára, 144–145.) Ennek a levélnek a végén Hieronim Łaski a „Palatinus Syradiensis” címet használta. Ezzel a lengyelországi Sieradz nevű régióra utalt.
Ahogy fentebb utaltam rá, a palatinus szó a magyarországi latinságban a nádort jelölte, a nádort pedig a 15-16. századi német szövegek grauß graff -nak nevezték. Így jó eséllyel feltételezhetjük, hogy 1529. január 20-án a gyulai Marckhard német nyelvű levelében Łaski Jeromost illette grauß graff megnevezéssel: Łaski lengyel palatinus volt, János király embere, 1528-1529 telén pedig járt Gyula tágabb térségében. Csaba földesura, a Szapolyai János oldalán álló Ábránfy István meghívhatta őt a kastélyába. Lengyelek jelenlétéről a térségünkben más forrás is szól: Gyula várnagya, Sadobrich Péter 1529. március 20-án arról írt, hogy török, lengyel, szerb és magyar harcosok tartózkodtak a Ferdinánd király hűségén levő Gyula környékén.
Kérdés, hogy sor került-e a 1528. december 26-án Ábránfy István és a „nagy gróf” találkozójára. Ha igen, és a fenti elmélet helyes, akkor a csabai kastélynak 1528 karácsonyán fontos lengyel vendége volt.
Dr. Halmágyi Miklós
