Nikon vagy Canon? BMW vagy Mercedes? Stallone vagy Schwarzenegger? – bizony ezek a nagy dilemmák. Kétségtelen, a háborúkban az új hadieszközöket, míg az olimpiákon a kvázi nullexpós fényképezőket tesztelik.
Az 1988-as szöuli ötkarikáson a nikonosok 60-40 százalékos fórban vittek a canonosokkal szemben. Majd négy év múlva ez az arány megfordult, illetve a kilencvenes években szinte a Canon uralt a sportrendezvényeket. Ez főleg a jó optikáiknak, gyors autofókuszainak tudható be.

Objektívterepasztal – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Idővel a másik márka is felkötötte a gatyát. Persze a vélemények továbbra is megoszlanak, ám a nagy gépharcban, nevető harmadiként feltűnt a magnós cég üdvöskéje is, amelyik már a partvonalon belül pipiskedik.
Márkahűség ide-oda: egy halandó ember nem igazén teheti meg, hogy egyik napról a másikra lecseréli a szettjét. Ugyanis a vázhoz vesszük a vakut, az obikat, vagy az új teléhez egy modernebb vázat stb. És ez bizony egy szédült ördögi körforgás, de legalább drága sport.
Tehát a Nikonommal érkeztem a Kósban megendezett Canon workshopra, és természetesen csorgott is a nyálam, amikor a konferenciaterem nagyasztalán megláttam azt a rengeteg objektívet. A halszemtől a 800 milliméteresig volt minden, szemnek-kéznek ingere.
A 9-13. osztályos fotográfus tanulók először Krenács Péter, a Canon Hungária termékspecialistájának prezentációjából ismerhették meg a legfrissebb fejlesztéseket. A szakember szót ejtett a videós tartalomgyártás kulisszatitkairól, illetve aláhúzta, egy jó anyag készítéséhez nem feltétlenül szükséges egy többmilliós eszköz.
Azt követően a diákok a gyakorlatban is kipróbálhatták a professzionális apparátokat, amelyek egy kicsit közelebb hozták a jelent. És valljuk be, ilyen csudákat nem minden nap láthatunk – még a Nikonforgatók sem.
(Az elejéről kimaradt: Beatles vagy Stones?)
