A BSZC Kós Károly Technikum és Szakképző Iskola igazgatója az intézmény udvarán megrendezett ballagási ünnepségén hozzáfűzte, egyfelől az elégedettségé a főszerep.
– Látjuk a közös munka beérett gyümölcsét. Nagyon vártuk, hogy eljöjjön végre ez a nap, hiszen ezért dolgoztunk három vagy öt éven keresztül. Már csak néhány óra és a vizsgák vannak hátra. Ez választja el önöket a végső céltől. Másfelől ott a búcsú miatti szomorúság is, hiszen utoljára látjuk így önöket. Hiányozni fognak. Hiányozni fog az életerő és a nyüzsgés, amelyet elhoztak a falaink közé – tette hozzá.
A sors fintora, hogy a két csütörtöki ballagáson (délelőtt a Szegyában jártunk) az iskola arcaiba futottunk bele. Ezúttal Báthori Petra fodrász hallgatóval beszélgettünk. Kérdésünkre elmondta, nagyon nehéz a mai nap, hiszen az osztálytársaival mondhatni öt évig ebben az intézményben éltek.
Galéria
– Nagyon sok élménnyel gazdagodtunk: különböző kirándulásokon vettünk részt, illetve a beiskolázásokon is hatalmas sikereket arattunk. A végzést követően olyan tervem is van, hogy mint oktató szívesen visszajönnék. Mert valóban olyan sok jó emléket szereztem ebben az iskolában, hogy itt szeretném élni a mindennapjaimat – mesélte.
Miután a hét ballagó osztály körbejárta és énekelte az iskolát, lesétáltak az udvarra, ahol több száz rokon, barát és virágcsokor fogadta őket; ahol kivételesen Báthori Petra és Paulik Mihály 12. osztályos tanuló mondta a búcsúbeszédet.
– Nektek már nem kell tovább várni, amire minden diák vágyva vágyik, a mai napon elérkezett számotokra. Bevallom, irigykedve nézem, ahogy a virágcsokrok mögé bújva, vállalatokon a jelképes tarisznyával fölsorakoztok még egyszer, utoljára – jelentette ki a fiatalember.
Az ünnepélyen többek között átadták a KÓS-díjakat is – idén hárman kapták meg ezt az elismerést: Kovács Péter 13. A, Báthori Petra 13. B-osztályos tanulót, Kovács Herman 3/11/2 osztályos tanulók. A díjak plakettjeit Éber Tamás bőrműves készítette.
