A közelmúltban Köveskúti Péterrel jártuk körbe az 1899-ben, Alpár Ignác tervei szerint épült legendás intézményt. A közel 130 éves épületben négy különböző nevű tablóval találkoztunk: Rudolf Főreál Gimnáziuméval, Lórántffy Zsuzsánna Általános Leánygimnáziuméval (a leánygimi a Rudolf és a későbbi Rózsa mellett szimultán működött), Rózsa Ferenc Gimnáziuméval és a Békéscsabai Evangélikus Gimnáziuméval.
Az iskola legrégebbije az 1924-1925-ös Rudolf főgimnáziumi, azonfelül a falakon láthatunk 1951-52-es Lórántffy Zsuzsánnás osztályképet is. A Rózsás fiúkat és a Lórántffys lányokat 1957-ben összevonták.
Az 1993 őszén megkezdett tanév oly szempontból volt különleges, hogy a Rózsások az utolsó, míg az evangélikusok az első évüket kezdték meg a Baross téri gimnáziumban. Azt követően a Rózsa Ferenc az Andrássy úti, volt Nagy Sándor laktanya helyére költözött; majd 2008 óta Andrássy gimi néven működik. Az evangélikusok pedig maradtak az ex-Rózsa, illetve a korábbi Rudolf főgimnázium falai közt.
– A földszinten Rudolfos, míg az emeleteken az evangélikus gimnázium tablói láthatók – meséli az igazgató. – Illetve olyan Rózsás osztályok képei is megtalálhatók, akik ragaszkodtak az épülethez, mondván nincs érzelmi kötődésük az Andrássy útihoz.
Hozzáfűzi, az 1925-ös évtől egészen a háborúig megvannak a tablók. Egy kivételével… Nem találják a Györgypál Albert nevű öregdiákjuk osztályképét. Györgypál később katolikus pap lett. Majd a háború végén a kommunisták Nagyváradon bebörtönözték és mérhetetlenül megkínozták, amelybe később belehalt. Hozzáteszi, fel szeretnék dolgozni a pap életét, de mint ahogy a tabló, úgy források sem maradtak utána.
– Továbbá van egy vajdasági, nagybecskereki osztályképünk is, amely település bő 150 kilométerre fekszik Békéscsabától – jegyzi meg, majd felteszi a kérdést, „De hogy kerülhetett ide? Teljesen rejtély, hogy miért van itt?”.
Köveskúti Péter – Fotó: Such Tamás / behir.hu
***
Korábban divat volt, hogy egy-egy osztály a tablója mellett, a csapat jó rajzolójával elkészítették a karikatúra tablót is.
Az 1965-ben érettségiző vagy majdnem érettségiző Huszár Endrééknek májusában volt egy nagyon kellemetlen élményük. A karikatúrának az volt a mottója, hogy „Inkább az unalom öljön meg, mint a munka” (címképünkön). Elmondása szerint ez valójában egy ártatlan szállóige volt köztünk. Ugyanis ők voltak az első gimnáziumi évfolyam, akik elsőtől kezdve politechnikai oktatásban is részesültek.
Elmondta, politechnikai oktatás címén teljesen megalázó helyzetbe hozták a gimnazista gyerekeket. Többek között lópatkoló műhelybe tették őket, miközben néhány belvárosi gyerek még macskát sem látott. Folyton műhelyt sepertek, csapágyakat mostak gázolajos tepsiben stb. Tény, mindig találtak nekik munkát, hogy ne unatkozzanak. Később egy szakember járt be a Rózsába – így ők lettek az első virtuális tanulók, akik a táblán lerajzolva tanulták az autó- és motorszerelés szakmai ismereteit.
A karikatúra manapság is feldobja a tablót – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Majd az egyik oktató elnézte a szenvedő gyerekeket, megszületett a mottó: „Inkább az unalom öljön meg, mint a munka!” Rá is került a tablóra.
Majd miután kitették a tablójukat egy kirakatba, épp arra sétált Magyarország első számú napilapjának a vidéki tudósítója. Másanap A IV/G unatkozott című írásával leminősítette az osztályt. A legfinomabb jelző a szövegben a „kispolgári csökevények” volt. Óriási balhé kerekedett ki a poénból.
Miközben semmi politikai üzenete nem volt a szövegnek. Próbálták volna megmagyarázni, de se a tanárokkal, se a szülőkkel, se a diákokkal nem állt senki szóba az akkori hatalom részéről.
Végül is 28-an érettségiztek és 25-en szereztek diplomát. Valamennyien sikeres életpályát tudhatnak maguk mögött: feltalálók, tudósok, tábornokok, sikeres ügyvédek, mérnökök, informatikai szakemberek vagy éppen rendőrtisztek lettek.
