A hónapokon át tartó tárgyalássorozat utolsó szakaszában a perbeszédekre került sor. Dr. Kruzsicz Tibor ügyész vádbeszédében részletesen ismertette azokat a bizonyítékokat, amelyek szerinte egyértelműen alátámasztották, hogy a csecsemő halálát a vádlott által okozott sérülések idézték elő.
A vádirat szerint 2024. szeptember 10-én este a vádlott felesége az egyik ikergyermekükkel kórházba indult, miután a csecsemő pánikszerűen sírt és nehezen vette a levegőt. Az apa eközben otthon maradt a másik, szintén néhány hónapos gyermekükkel.
A bíróság által megállapított tényállás szerint a férfi dühös lett, mert nem tudta megnyugtatni a síró gyermeket, majd bántalmazni kezdte. A csecsemő fejét több alkalommal a szobában található kemény tárgyaknak ütötte, emellett ököllel és tenyérrel is megütötte.
Az igazságügyi orvosszakértők összesen legalább tíz, a fejet ért erőhatást azonosítottak. A sérülések között koponya- és agysérülések, koponyaűri vérzések, valamint traumás eredetű agyvízgyülem is szerepelt. A szakvélemény szerint ezek közvetlen okozati összefüggésben álltak a gyermek halálával.
A csecsemő a bántalmazást követően klinikai halál állapotába került. A vádlott videofelvételt készített róla, amelyet elküldött a kórházban tartózkodó feleségének. Ezt követően, 22 óra 21 perckor hívta a segélyhívót, majd a diszpécser utasítására megkezdte az újraélesztést.
Dr. Kruzsicz Tibor vádbeszédében kiemelte azt is, hogy a vádlott nem árulta el sem a feleségének, sem a segélyhívó diszpécserének, hogy bántalmazta a gyermeket. A helyszínre érkező mentőknek azt állította, hogy a csecsemő kétszer leesett az ágyról.
A vádlott az eljárás során több, egymástól eltérő vallomást tett. Volt, amikor az ágyról történő leesésről beszélt, később azt állította, hogy a gyermek a nyakából csúszott ki, máskor pedig azt vallotta, hogy kétszer eldobta a csecsemőt. A bíróság szerint ezek a vallomások nem voltak összhangban a szakértői bizonyítékokkal.
A védelem ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy a férfi nem akarta megölni gyermekét. Dr. Asztalos Gábor védő szerint a vádlott szándéka arra irányult, hogy a síró csecsemő elhallgasson, és nem terjedt ki az élet kioltására. A védelem ezért a bűncselekmény enyhébb minősítését kérte, és vitatta a különös kegyetlenség megállapíthatóságát is.
A bíróság azonban nem fogadta el ezt az érvelést. A bizonyítás alapján arra jutott, hogy a gyermek sérüléseit kizárólag a vádlott okozhatta. A szakértők kizárták azt is, hogy a csecsemő azért szenvedett halálos sérüléseket, mert leesett az ágyról vagy az apja nyakából.
Fotó: Such Tamás / behir.hu
Az ítélet kihirdetésekor dr. Borombós Anita bíró ismertette a Gyulai Törvényszék döntését. A bíróság kimondta, hogy a vádlott bűnös emberölés bűntettében, amelyet tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére és különös kegyetlenséggel követett el.
Az ítélet indokolásában a bíró arra is kitért, hogy a bíróság nem kizárólag a tragikus este történéseit értékelte. A bizonyítékok között szerepeltek olyan tanúvallomások is, amelyek szerint a vádlott korábbi kapcsolataiból származó gyermekeihez sem kötődött megfelelően, és előfordult, hogy a csecsemők sírása zavarta, ezért fizikailag is bántalmazta őket. Ez a körülmény a bíróság előtt azért is jelentős volt, mert a vádlott személyiségének és a cselekményhez kapcsolódó előzményeknek az értékeléséhez is hozzájárult.
A bíróság ugyanakkor a döntését nem ezekre az előzményekre, hanem a teljes bizonyítási anyagra alapozta. Dr. Borombós Anita ismertetése szerint a vádlott vallomásait, az igazságügyi orvosszakértői és patológus szakértői véleményeket, a sértettet ellátó egészségügyi személyzet vallomásait, valamint az egyéb rendelkezésre álló bizonyítékokat együttesen értékelték.
A törvényszék azt is figyelembe vette, hogy a vádlott érzelmileg labilis személyiségzavarban és visszatérő hangulati zavarban szenvedett, ezek azonban nem érték el a kóros elmeállapot szintjét. A szakértők szerint állapota ugyanakkor elősegíthette a bűncselekmény elkövetését.
A bíróság szerint a különös kegyetlenség megállapítását a sérülések száma, súlyossága és az elkövetés módja is indokolta. Különös súllyal esett latba, hogy a sértett egy kiszolgáltatott, néhány hónapos csecsemő volt, aki saját védelmére vagy a bántalmazás elhárítására képtelen volt.
A törvényszék életfogytig tartó szabadságvesztést szabott ki, amelyet fegyház fokozatban kell végrehajtani. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját harminc évben határozták meg. A férfit tíz évre a közügyek gyakorlásától is eltiltották, ugyanakkor az ítélet nem jogerős. A védelem a büntetés enyhítése mellett a bűncselekmény jogi minősítését is megtámadta, így az ügyben másodfokú eljárás következhet. A jelenlegi elsőfokú döntés alapján azonban a vádlott legkorábban harminc év elteltével lenne feltételesen szabadságra bocsátható.
