A levél 1529-ben, Szent Fábián és Sebestyén napján kelt, vagyis 1529. január 20-án. Szerzője a gyulai puskaműves, Marckhart nevezetű. Gyula földesurához, Brandenburgi Györgyhöz írta a levelet. Beszámolója szerint Szapolyai János király – Hans kunig – Temesvár környékén állomásozott. A puskaműves megemlíti Ábránfy István nevét is (heberemf ystwan), aki meghívta a törököt, valamint János király „nagy grófját” saját kastélyába (schloslin), Szent István poharára. A kastély „egy mérföldnyire” volt „tőlünk”, vagyis Gyulától, a levél írójának tartózkodási helyétől. („…auch ist der heberemf ystwan stecz bey in gewesen vnd hat die durcken vnd den grauss graffen vff sant istwan becher geladen zu seynen schloslin eyn meyl von vns…”).
A levél nem említi, hogy melyik településen volt Ábránfy István kastélya, csupán a Gyulától való távolságát jelölte meg egy mérföldben. A gyulai várnagy, Sadobrich Péter 1529-ben szintén egy mérföldnyire becsülte a csabai kastély és Gyula közti távot. Mágocsy Gáspár, gyulai kapitány – miután 1556-ban lerombolta a kastélyt – a nádorhoz írt beszámolójában ugyancsak egy mérföldben adta meg a csabai castellum és Gyula távolságát („quod distat huc ad unum saltem milliare” – „mely legalább egy mérföld távolságra van innen”.) A fentiek alapján feltételezhetjük, hogy Ábránfy István kastélya, melyről Marckhart puskaműves írt német nyelvű levelében, ugyancsak a csabai castellum lehetett. Óvatosságból érdemes arra is emlékeznünk, hogy az Ábránfyaknak a közeli Gerlán is lehetett kastélyuk.
A levél szerint Ábránfy István „Szent István poharára” (sant istwan becher) hívta meg János király „nagy grófját.” Ez a nap 1528. december 26-ára, Szent István, első vértanú ünnepére vonatkozhat. Ekkor volt a kastély urának névnapja, névnapi ünneplésre utalhat tehát a meghívás. Az Egyház az Új Jézus születésének napja, december 25-e utánra, december 26-ára, karácsony másnapjára helyezte az első keresztény vértanú, a megkövezett István diakónus ünnepét, mintegy figyelmeztetve arra, hogy Krisztus követéséért a nehézségeket is vállalnunk kell. Szent István ünnepéhez, a névnaphoz később világias – túlzott – vendégeskedés, – ivászat – társulhatott, erre utal a „Szent István poharának” említése a fenti levélben. A puskaműves német nyelvű leveléből Veress Endre részletet adott ki 1938-ban, Gyula város oklevéltárában, az idézett szöveg azonban Csaba történelmének is forrása lehet.
Ahogy erről korábban már beszámoltunk, Mágocsy Gáspár 1556. június 4-e táján pusztította el a csabai kastélyt. A castellumot védő Ábránfy Imre édesanyja, Margit úrnő előbb a pozsonyi, majd a szepesi káptalan előtt tiltakozott a családját ért sérelmek miatt. A pozsonyi káptalan előtti tiltakozás 1557. december 18-án kelt – Szent Tamás apostol ünnepe előtti szombaton – a szepességi pedig 1557. december 30-án – Urunk születésének ünnepe utáni csütörtökön. Decemberi vonatkozású – karácsony tájáról – való adatok tehát ismételten előfordulnak a csabai kastély történetében. Elődeink históriájára gondolva érdemes felidéznünk a költő sorait: „A harcot, amelyet őseink vivtak, / békévé oldja az emlékezés…”
Dr. Halmágyi Miklós
