Sáfár Gyula igazgató köszöntője után Dávid Péter, a Gyulai Arany János Művelődési Egyesület elnöke mondott megnyitó beszédet, majd Bódán Zsolt osztályvezető levezető elnöklete mellett folyt a rendezvény.
Halmágyi Miklós levéltáros Békés vármegye kialakulásának kezdeteiről és első ispánjairól beszélt, forrásszövegek fényképével szemléltetve az előadást. Elmondta, Imre király (1196–1204) idejében talán már említették Békést a váradi egyháznak szóló vámadományról szóló oklevélben.
– Erről azonban azért nehéz beszélni – jelentette ki –, mert Imre király adományáról nem kortárs, eredeti oklevélből, hanem csak későbbi kivonatokból tudunk. Békés megyének a 13. század első felében azonban már léteznie kellett. Létéről adatokat szolgáltat a Váradi regesztrum, mely Szent László nagyváradi sírja közelében tárgyalt jogi ügyeket tartalmaz.
A regesztrum szövegét 1550-ből készült nyomtatványból ismerjük. Olvashatunk benne Pál és Illés békési ispánokról, valamint Damján békési udvarispánról is. A váradi regesztrum 389 bejegyzése közül csak néhányat láttak el évszámmal. Karácsonyi János és Borovszky Samu 1903-ben kiadták a Váradi regesztrumot, és az adatok közti összefüggések alapján évszámokat társítottak az egyes ügyekhez. A történészi számítás alapján mondható, hogy Pál békési ispán 1214-ben, Illés ispán 1219-ben, Damján udvarispán 1213-ban volt hivatalban.
Hozzáfűzte, II. András király 1222-ben kiadott, eredetiben fennmaradt oklevele megemlékezik Batiz békési ispánról. Az oklevél szerint András király – amikor keresztes hadjáratba ment – pénzzé tette a boldog emlékű Gizella királyné koronáját, melyet Veszprémben őriztek. Kárpótlásképpen birtokokat adományozott a veszprémi egyháznak. Az adományról kiállított oklevél végén felsorolták a fontosabb hivatalokat betöltő személyeket, köztük Batizt, a királyi udvar udvarispánját, egyúttal békési ispánt. 1224-ben András király aranybullával megerősített oklevelének végén szintén megemlítették Batiz békési ispánt.
– I. Károly király idejéből ismerjük Berend fia Márton békési ispánt. Hű embere volt a királynak: amikor Anjou Károlyt 1330-ben, az erdélyi hágóban csapdába csalta Bazarád havasalföldi vajda serege, a király úgy menekült meg, hogy Dezső vitézzel ruhát cserélt. Dezső meghalt a király helyett, Károly király megmenekült. Az uralkodó védelmezői közt említi a krónika Berend fia Márton nevét is – tette hozzá.
Az előadásban továbbá szó esett Frangepán Beatrixról, Korvin János özvegyéről, akinek II. Ulászló a békési ispánság méltóságát adományozta. A jelenlevők láthatták Fráter György 1546-ban kelt, a békési megyei elöljárók számára küldött parancslevél fényképét, mely az MNL Békés Vármegyei Levéltárának legrégibb, békés megyei vonatkozású irata.
Azt követően Héjja Julianna Erika főlevéltáros a 18-19. századi levéltárosok életpályáját, ranglétrán való emelkedését mutatta be. Hallhattunk Kazay Mihályról, aki csendbiztosból vált levéltárossá.
Bártfay Lászlóról megtudhattuk, hogy a pesti árvíz idején saját értékeit mellőzve mentette a Károlyi-levéltár anyagát. Békés megye története száméra fontos Harruckern-levéltár a Károlyi-levéltár része, és Bártfay Lászlónak is köszönhető, hogy ez az anyag fönnmaradt. Héjja Julianna előadásából versíró levéltárosokról is tudomást szerezhettünk.
Balogh Dorottya igazgatóhelyettes 19-20. századi levéltárosi karriereket ismertetett – köztük Antalóczy Nándorét, aki Békés megyei levéltárossága előtt a délvidéki Versecen volt levéltáros, és az első világháborúban is hadakozott. Kecskeméti mintára készíttette el a gyulai levéltár szekrényeit.
Sáfár Gyula igazgató előadásából levéltárunk 20-21. századi történetét ismerhettük meg, és hangulatos fényképeket is láthattunk ma is köztünk élő kollégákról, hajdani levéltári közegben. A mai Békés vármegye egy része hajtad Bihar vármegye részét képezte. Ezért is tanulságos volt Szikla Gergő – az MNL Hajdú-Bihar Vármegye Levéltára igazgatóhelyettesének – előadása, aki Bihar vármegye járásainak történetéről, közti a sarkadi járásról tájékoztatta a közönséget.
Kollega Tarsoly István a Családfa című családtörténeti magazint ismertette. Kovács Eleonóra a levéltáros szakemberekkel készült interjúk világába vezette be a hallgatóságot, melyek a Levéltári Szemle c. lapban jelentek meg, illetve jelenhetnek meg a jövőben.
