A levesnek számtalan változata, elkészítési módja ismert, amely lehet édes, sós, savanyú vagy csípős; hideg vagy meleg; hígabb vagy krémesebb; előétel vagy tartalmas főfogás. A levest nemcsak élvezeti értéke miatt szeretjük, hanem jótékony hatásai miatt is. Évszakonként mást-mást kíván a szervezetünk: nyáron a hűsítő gyümölcslevesek, könnyedebb zöldséglevesek esnek jobban, pótolják az izzadással elveszített folyadékot, míg a hűvösebb idő beköszöntével a melegen tálalt, gazdag leveseket részesítjük előnyben. Megfázásos, influenzás időszakban gyógyító hatású lehet egy nagy tányér gőzölgő húsleves, hiszen folyadék, és gazdag ásványianyag-tartalma segíti az immunrendszer hatékonyabb működését, enyhíti a torokfájást és az orrdugulást.
A levesek tápanyagtartalma függ az összetételtől. Fehérjeforrást a húsok, a halak, a hüvelyesek és a sűrítőanyagként használt tejtermékek adnak, szénhidrátot szolgáltatnak a levesbetétek, míg egészséges rostokat, vitaminokat (proA-vitamin, B- és E-vitamin) és ásványi anyagokat (kálium, magnézium) fogyasztunk el a levesben főtt zöldségekkel vagy gyümölcsökkel. Zsírtartalmuk általában alacsony. A főzés során a hígító anyagba – általában víz – oldódnak az értékes tápanyagok, amellyel azok könnyebben emészthetővé, gyorsabban felszívhatóvá válnak.
A levesekkel elfogyasztott folyadék mennyisége hozzájárul a szervezetünk megfelelő szintű folyadékháztartásához (hidratál), segíti az emésztést, fokozza az emésztőnedvek termelődését, a salakanyagok eltávolítását, szabályozza a vérnyomást és a hőháztartást, serkenti az agyműködést, a teljesítő- és ellenállóképességet.
Az egészséges táplálkozásba sok minden belefér, gyakorlatilag mindent be lehet iktatni a megfelelő időben és mértékben. A levesfőzéshez sem tilos az állati eredetű zsiradék. Vegyük figyelembe, amiről sokan elfeledkeznek, hogy az energiatartalomban gyakorlatilag nincs különbség: egy evőkanál disznózsír annyi kalóriát tartalmaz, mint ugyanannyi olívaolaj. A különbség az összetételben van: előbbi többnyire telített, még utóbbi telítetlen és többszörösen telítetlen zsírsavakból áll, ami sokkal előnyösebb a szív- és az érrendszer, a keringés és koleszterinszint szempontjából. E tekintetben kakukktojás a manapság rendkívül divatos kókuszzsír, ami bár növényi eredetű, mégis nagyobb arányban tartalmaz telített zsírsavat. Ezért nem javasolt nagy mennyiségben, vagy kizárólag csak ezt használni a főzéshez, annak ellenére sem, hogy alapvetően jól alkalmazható sütéshez-főzéshez, mert magasabb a füstpontja, vagyis az a hőmérséklet, ahol a káros anyagok felszabadulnak. Ha pedig valaki ragaszkodik az olívaolajhoz, akkor mindenképpen a főzéshez valót vásárolja meg, ne az extra szűz változatot, hiszen utóbbit hőkezelés nélkül (pl. saláták készítéséhez) ajánlott felhasználni. De ha már leves van a fókuszban, akkor jöjjön egy tárkonyos galuskás húsgombócleves recept.
Hozzávalók:
húsgombóc
- 30 dkgdarált pulykahús
- 5 ek zsemlemorzsa
- 1db tojás
- 2 ek friss petrezselyem
- 1gerezdfokhagyma
- bors
- olaj
leves
- 1 fej vöröshagyma
- 2 szál sárgarépa
- 1 szál fehérrépa
- 1 ek frissen vágott tárkony
- 2 dl tejföl
- 2 l víz
- 3 ek szárított tárkony
- fél dl olaj
- 1 db erőleveskocka
- 1 csokor petrezselyem
A darált húst összegyúrjuk a leírt alapanyagokkal majd félretesszük. Az olajat fazékban felhevítjük, és megpároljuk rajta az apróra vágott vöröshagymát. Hozzáadjuk a karikára vágott sárga- és fehérrépát és néhány percig együtt pároljuk, majd megszórjuk tárkonnyal és beletesszük a többi fűszert. Az egészet felöntjük vízzel, beledobjuk a leveskovkát és felforraljuk. Az összegyúrt darált húsból gombócokat formázunk és beletesszük a levesbe. Ha szükséges ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Fél óráig főzzük, majd belekeverjük a tejfölt és jól összeforraljuk. A galuskát külön tálban készítjük el a leveshez (ami nem más mint tojás, liszt és egy kis víz keveréke). Jó étvágyat!
