Veszelytől, a Póstelek felé vezető bekötőn egy kistraktort szállító traktor trailer kerget 50-nel, a 30-as táblánál. Közben szemből bringások, harsogó színű mezbe öltözött futók jönnek. Az erdő zöld, a metál fekete.
Amint kiszállok a több mint félig megtelt parkolóban (még csak a matiné műsor zajlik), a kisszínpadon épp az Ottó Motor Blues Band tusolja az utolsó hetesét (tus = amikor a zenekar a zárásnál akár fél percig is sikál egy akkordot; hetes = szeptim akkord, a blues zene sava-borsa). A bejáratnál belebotlok egy sarkadi-békési-magyarbánhegyesi-gyulai Auróra pólós csapatba; azt mondják, ők a 3+2.
Majd összefutok Arany Attilával (Arany Máté, az egyik szervező édesapja) a kétütemű Otto Motor bőgősével (a rockban bőgőnek hívják a basszusgitárt), és egy kicsit kikapok, hogy nem jöttem hamarabb.
Miklós Bodó, Miklós Attila és Miklós Gábor – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Közben a nagyszínpadon már a PinkPunkrz hasít az atmoszférába. „Fogd meg a sörömet! Szevasz, Póstelek! Viharsarki Rockfesztivál!” – óbégatja Miklós Attila frontember metálterpeszben állva. Majd az idő haladtával az egyre lejjebb csúszó mikrofonállvány miatt a terpeszből térden állás lesz.
Attiláékat vagy három éve nem láttam. Sokat fejlődtek. Hogy merre, azt nem tudom, de végre már van egy zenész is velük a deszkákon. Méghozzá Miklós Bodó gitáros. Bodó Attila öccsének, Gábornak (ő a másik gitáros) az első fia. Így szimplán megállapíthatjuk, hogy az együttes 3/4-es Miklós többséggel bír. Szegény Mészáros Barna dobos nem gyengén lehet elnyomva.
Mindettől függetlenül legalább egy új nótát is hallhattunk:
„Mindenki engem szeret,
Mindenki engem imád,
Mindenki engem akar –
szo**tni…”
Ahogy körbenézek, jó ötvenen éneklik a PinkPunkrz opusokat; még egy nyolcéves srác is. (Kiderül, ő a sofőr fia.)
Az Aranyifjak: Álmos, Attila és Máté – Fotó: Such Tamás / behir.hu
És ha már a Miklós-mesterhármasról beszéltem, hamarosan belefutok az Arany-mesterhármasba is. A fentebb említett Arany Attila elhozta Álmos fiát is – vagy fordítva –, aki kivételesen nem zenész, csak műkedvelő. Attila nagyobbik fia, Máté ellenben két projektet is tol a fesztiválon: a saját nevű bandáját, valamint ő a fővárosi Akela egyik oszloposa. Attila azt mondja, „Mi vagyunk a 3+2”. Mire én: „A 3+2 nevet ma már másodjára hallom.” „Mert imádjuk a cicit” – kontrázik.
A tömeg szép lassan duzzad, hiszen lassan jön a háromnevű győri zenekar, az Au, a Ró és a Ra (by: Víg Vigi Laci, az Auróra frontja). „Lassan már csak az ősz hajúakat ismerem” – sóhajt mellettem egy negyvenes csajszi, ahogy pásztázza a fiatal fejeket. Majd mellénk áll Petra is egy félliteres ásványvizes palackkal. Ki is kap valakitől, hogy mi ez a gyanús állagú lé? „Tesókám, én már megittam egy üveg bort!” – menti ki magát.
Galéria
És nem tudok leállni pipiskedéssel. Az Auróra egyik gitárosa a csabai Gajda Matyi (az MZ/X és a Fish! korábbi tagja). Miklós Atesz hozzáfűzi, Matyi korábban velük is muzsikált, csak Vigiék az egyik feszkón lenyúlták. Miközben a háromnevű győri banda derekasan darálja a háromakkordosait, én szép lassan búcsút intek a tájéknak.
Veszely felé már nem kerget kistraktort szállító traktor trailer, csak egy motoros, aki hamar megunja a tempómat; az első kanyarban lehagy.
