– Képviselőként nem okozott problémát, hogy csúnya dalszövegeket énekelsz?
– Amikor 2021 őszén volt az előválasztás, az MSZP központban különböző kérdésekkel átvilágítottak. Akkor sem akartam indulni, de úgy voltam vele, tartozom annyival a möszöpönek, hogy elvállalom.
– Miért, nem ismernek?
– De… Például azt kérdezték, „Vannak-e drogproblémáim?” Mire visszakérdeztem, „Miért, most van nálatok?” „Ezt most komolyan kell venni.” Miután átvilágítottak, azt kérdezték, „Van-e még egyéb bejelenteni valód?” „Van egy punk zenekarom” „Nem érdekes” „Káromkodunk” „Nem érdekes” „De nagyon” „Nem érdekes” Oké.
– Csabán nem piszkáltak?
– Á, nem. A punkzene a szubkultúra szubkultúrájának a szubkultúrája. Gyakorlatilag itt minden megengedett. A mi elképzelésünk az, hogy jópofán trágárok akarunk lenni.
Punk a víz helyett – Such Tamás / behir.hu
– Azért olykor jól esik egyet káromkodni.
– Ez a hétköznapi életünk része, és sok mindent így lehet nyomatékosítani. Noha nem bíztatunk senkit, hogy káromkodjon. Minden egyes koncertünk egy bejátszott figyelmeztetéssel kezdődik: „Ha valaki érzékenyebb lelkű, az húzzon a pi***ba!” Most, amikor az új anyagot föltöltöttük a Spotify-ra, meg kellett adni, hogy melyik szám menjen 18-as karikával. Visszajeleztek, hogy három nótában is indokolatlan a karika. Mire azt mondtuk, indokolt, nem értenek ők annyira magyarul.
– Angliául írtak?
– Angliául. Többek között meg kellett magyarázni nekik, hogy a koksz a magyar szlengben a kokain megfelelője.
– Úgy hallom, az új dalok egy kicsit dallamosabbak.
– Másképp vannak producálva. Az elsőt Nyári Zoli vette fel és Felföldi Zsolti keverte, a másodikat önállóan vettük fel, és azt is Zsolti keverte, most azonban ezt egy kiváló szakemberre, a csabai származású Gajda Mátyásra (ex-MZ/X, ex-Fish) bíztuk. A korábbiak is jól voltak keverve, itt most más a hangzás. Alapvetően 3-4 akkordos, átlagban másfélperces dalokat gyártunk, mert máshoz sem értünk. A koncertjeink sem hosszabbak 40 percnél, és nem kell az opusok közt beszélgetni közönséggel, mert ha tetszik nekik, akkor tapsolnak.
– A felállás változatlan?
– Igen, négyen vagyunk a trióban, a tesóm meg én – amúgy ez egy Placebo (zenekar) duma. Valójában a felállás: Verő, Tanbá, Fazék. Öten kezdtünk (Simi, Casper), és most hárman vagyunk + Matyi és kiegészítő gitáros Öcsi fia. Szóval… megcsináljuk ezeket a 3-4 harmóniás bohócságokat, amiket nehéz számoknak hívni. Valahogy megtanuljuk és megpróbáljuk őket eljátszani, Matyi pedig varázsol. Természetesen ezeket élőben képtelenek vagyunk így visszaadni; aki eljön a koncertre, az a nyers reszelést fogja hallani. Nem mellesleg az utóbbi időben elég sok punk koncerten voltam. Az a tendencia, ahogy már a punkok is b***k: mindenki megtanult zenélni. Nincs félprodukció. A miénk sem az. Ma már nagyon sokba kerül egy belépőjegy, nem lehet a közönség szórakozását szétbaltázni.
Nem könnyű két tesónak lenni – Such Tamás / behir.hu
– Előfordult már, hogy be voltatok szörpikézve, és leállt a hangverseny?
– Általában be vagyunk, de a buli nem áll le. Pedig néha jó lenne.
– Köpködések?
– Már nincs. Van olyan rész, amikor fel lehet jönni énekelni a deszkákra. Megesett, hogy közvetlen közelről az arcunkba nyitottak egy pezsgőt, de meg sem rezzentünk. A legnagyobb rombolást egyébként mi végezzük. Az egyik muri azzal kezdődött, hogy az első mozdulatommal levertem egy üveget, és a lábammal próbáltam összesöpörni, hogy legalább én ne tapicskoljak a szilánkokban.
– Lennél profi muzsikus?
– Nem, nem… öregek vagyunk. Nyűg az utazás, fárasztó cipekedni, de amikor azt hallod, hogy egy-két-há’-négy, kezdjük, akkor tök mindegy. A csapatban mindenki rendes családapa, ezért a feleségek mindig megmondják, hogy mennyit koncertezhetünk. Tavaly havonta egyet lehetett, és idén is ez lesz. Aki a PinkPunkrzzel akar találkozni, annak nagyon meg kell néznie a naptárt, mert nincs minden héten. Noha három éve kéthetente léptünk fel, de azt a család, meg mi is megéreztük. Amúgy áprilisban lesz kettő, csak még a csajoknak nem szóltunk.
– Majd most a behir.hu-ról megtudják.
– Igen. Mindenkivel szívesen fellépünk. Többször is játszottunk a Bankrupttal, a Hisztériával, az Eresz Alá Szorult Uborkával. Ahol szívesen látnak bennünket, oda szívesen megyünk. De önálló bulikat tartani még tök fölösleges, hiszen a 17 számunk uszkve 35 perces. És akkor ott állnak azok a kedves emberek, hogy „Vissza! Vissza!” (Nissan! Nissan!), én meg csak annyit mondok, „Na, ennyi volt, jóból keveset adnak, ennyi, nincs ráadás, időben kell jönni, és végig kell ugrálni a bulit!” De az a bohóckodás, hogy lemegyek, majd visszajövök. „Játssz még egyszer azt…!” „Hát nem b**meg! Van egy íve a történetnek, ha elmentél sörözni akkor lemaradtál!”
(A zenekar legközelebb április 11-én játszik Békéscsabán.)
