-1280x720.jpg)
– Hetedikes koromban 112, nyolcadikban már 120 kilós voltam. Amikor tavaly felvettek a rendészeti szakra, gyorsan rájöttem, hogy ez így nem fog működni. Először saját testsúlyos edzésbe kezdtem, majd novemberben elmentem a Hato Judo és MMA SE egyik judoedzésére – meséli Arany Álmos Bendegúz.
Bevallása szerint először nem esett neki jól, hogy folyamatosan esik és leszorítják, idővel azonban egyre jobban megszerette a japánok nemzeti sportját. Hamarosan nemcsak a társait, hanem a fölös kilókat is ledobálta. Elárulja, egy év alatt koplalás nélkül sikerült 40 kilótól megválnia; főleg a szénhidráttartalmú ételeket kerülte.
Kérdésemre, cikizték-e kiskorában, mert pufi volt?, azt válaszolja, „Nem hagytam, ugyanis – és ezt nem nagyképűségből mondom – hamar tisztelet követelő emberré váltam. Dobogós helyezéseim voltak történelmi versenyeken ; az iskola mellett önerőből angoloztam – már megvan a felsőfokú írásbeli (C1). Hamarosan judoversenyeken is elindulok.”
(Álmos édesapja, Arany Attila szintén autodidakta módon képezte magát a zenében. És még a fogai is szépek.)
Józsi bácsinak a judo tette rendbe a cukrát
Amikor nemrégiben Ungvári Miklós, a magyar férfi judo-válogatott szövetségi kapitánya Békéscsabára látogatott, többek között Álmost a 70 esztendős Tóth Józseffel fotóztam le.
Józsi bácsi szerint, ha nem cselgáncsozna tíz éve, már biztos, hogy már „vonszolná magát”. Ugyanis 2000-ben kiderült, hogy 2-es típusú cukorbetegsége van. Azt követően sokáig szimplán a gyógyszerekkel szabályozta a cukorszintjét. Majd bő 10 éve az egyik barátja hívására ellátogatott egy edzésre.
– Ha nem judóznék – mondja –, a keringésem minden bizonnyal rég összeomlott volna, mivel a diabétesz egy alattomos betegség, a rövidtávú szövődményei azonnali beavatkozást igényelnek.
