Halmágyi Antal és Tóth Szabolcs, a békéscsabai judo klub mesterei régóta vártak arra a pillanatra, hogy bemutathassák judokáiknak a hazai élő legendát. Ugyanis Ungvári Miklós máig az egyik legeredményesebb cselgáncsos kishazánkban. Az eredményei, azaz a tapasztalata ellenére – stílusosan fogalmazva – nem dobta el az otthonról hozott közvetlenségét: se perc alatt megtalálta a közös hangot a fiatal judokákkal.
A maga nemében egy genetikai csoda. Negyven felett is a húszéveseket meghazudtoló tempót diktálja, ráadásul olyan hajlékony, hogy „szárazon” lemegy franciaspárgába.
Miki egy tízgyerekes családban, ötödikként látta meg a napfényt. Négy nővére és öt öccse van (rajta kívül Attila és Zoltán is kedvet kapott a judóra). Ovis korában, a nővérei hatására népi táncolt, majd atletizált és csak kilenc évesen lépett először a tatamira.
Hitetlenkedve nézte, ahogy hófehér öltözetben hajlongnak, küzdenek, majd megint meghajolnak a harcosok. Nyomban eldöntötte: marad. Nagyon sokáig egy fekete-piros, kenguru zsebes melegítőben járt le. Majdan az anyukája vett 300 forintért egy használt, kakasos judogit, aminek az ujjából nyomban vagy 15 centit vissza kellett varrni.
Amikor a paksi Kovács Antal (Atom Anti) 1992-ben megnyerte a barcelonai olimpiát, nem volt mese, elhatározta, ő is ilyen nagy ember akar lenni. Noha tinédzser korában meglehetősen nagy volt a kísértés, hogy nyaranta inkább a strandon héderezzen, mint a 40 fokos teremben. Ám összeszorított fogakkal leküzdötte a kísértést.
Először diák C-ben nyert magyar bajnokságot, majd szép lassan jöttek a korosztályos eredmények is. Elmondása szerint viszont későn érő típus, és talán épp ezért a junior eredmények sokáig várattak magukra.
A többi már történelem.
***
A jó genetikájával kapcsolatban elmondja, ezen nem szokott gondolkodni... talán a vidéki svungnak tudható be.